Mit tehetnék még?

39 éves nő vagyok. 1 évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfivel akivel nagyon jól kijöttem. Szinte egy hullámhosszon voltunk.

Én még úgy nőttem fel, hogy nem fekszünk le legalább 3-4 hónapig a partnerünkkel, előbb ismerjük meg egymást. Akadálya nem lett volna, mert nekem is, és neki is van saját lakása, de valamiért ha nem is ragaszkodtam a pár hónapnyi ismerkedés szex nélküli állapothoz, mégis így alakult. Na de ugye eljön ennek is az ideje. Eleinte maga volt a mennyország ilyen téren is. Így amikor 6 hónap együtt járás után elém állt, hogy a mi korunkban kár évekig várni az eljegyzéssel, esküvővel, igent mondtam. Eljegyeztük egymást. Viszont az eljegyzés után a nemi életünk teljesen megváltozott, számomra rossz irányban.

Én nem bírom a fájdalmat sem az erőszakot, szexben meg főleg nem. Szeretem az újdonságokat, ha kedvemre való mindenben benne vagyok jó magam is, szóval prűd nem vagyok, de ki nem állom ha szex közben megütnek hol az arcom, hol a fenekem. Nem játékos pofonokról, ütésekről van szó, hanem az a csípős, ott marad a tenyér lenyomata a bőrön csattanó ütésekről. Mindig szólok, ilyenkor "jaj, édesem, csak felhevültem,, bocsi, nem fog előfordulni többet" szöveget kapom. Elhiszem neki. De nem tart sokáig az ígéret. Pár alkalom után újra ütöget, vagy csipked, és egyre durvábban. 3 héttel ezelőtt olyan fájdalmasan megcsavarta a mellbimbómat, hogy véraláfutásos lett, és fájdalmamban felsikítottam, és ezzel abba is maradt az egész. Ilyenkor vagy jön a bocsánatkérés, és ígéret, hogy több ilyen nem lesz, vagy ahogy most először mondta: szerinte kicsit engedhetném, hogy kiélvezze az igényét. Másnap leültem vele beszélgetni, és elmondtam, hogy ez nem fog működni. Ha neki durva szex kell, akkor keressen olyan partnert aki benne van, én nem, így visszaadtam a gyűrűt, és szakítottam vele.

De nem érti meg. Azóta hiába cseréltem mobiltelefonszámot, hiába töröltem minden elérhetőségemet, nem hagy békén. Még nem durvult el a helyzet, csak mindennap megvár vagy a munkahelyem előtt vagy a lakásom előtt, hogy beszéljük meg, és minden nap elmondja, hogy az övé vagyok, hiszen eljegyzett.

Már kezdek elfáradni, mert már ott tartok, hogy nincs kedvem kimozdulni sem a lakásból, mert akkor meglátom, és követ.. Rendőrségre hiába megyek, mert testi sérülést nem okoz, nem zavar másokat csak engem... Mit tehetek még azon kívül, hogy minden áldott nap elmondom neki, hogy vége, nem akarok semmit tőle, hagyjon békén???