Mit tehetnék? Nagyon nehezen jövök ki a párom gyermekeivel, de most az anyjuk betegsége miatt hozzánk kellene költözniük.

Az en ferjemnek is ket lanya van 9 es 12 evesek. A kisebbik egyszer meg le is kur vaz ott (az edesanyjatol hallotta).

Aztan nem birta fizettni a hitelt es Nemetorszagba ment dolgozni. A gyerekek meg hozzank kerultek es bar eloszor nehez volt mert az apukajuk csak hetvegen volt velunk en meg 5 gyerekkel egyedul de fel ev utan nagyon jo csapat lettunk.

Mikor megismertem a parom tudtam a gyerekekrol es sokat gondolkozztam hogy mi legyen, mert barmi tortenhet (baleset, betegseg...) es akkor a gyerekek az apjukhoz kerul, de ugyerzem jol dontottem.

1. Ha nem fogadtak el téged, abban jelentős szereped neked van, nem az anyjuknak. Elhiszem, hogy fúr téged az ex, de attól még neked lehet, sőt kell is nagyon is jó kapcsolatot kialakítanod a gyerekekkel. Ez szinte kizárólag rajtad és a párodon múlik, kicsit a gyerekeken is, legkevesebb részben az exen. Szóval feladat adott!

2. Ha összejöttél egy olyan férfival, akinek gyerekei vannak, akkor vállaltad azt, hogy benne van a pakliban, hogy nektek kell nevelni ideig-óráig, esetleg véglegesen őket. Hát most kihúztad ezt a lapot. Csináld végig amit vállaltál, örülj neki, hogy csak átmeneti időről van szó.

3. Az, hogy a testvérek (a ti gyerekeitek meg a párod gyerekei) nem fogadják el egymást szintén nonszensz, ez megint csak kizárólag rajtad és a párodon múlik és csak kicsit a gyerekeken.

4. Szedd össze magad mint ember, mint anya. Tartsd össze a családot, ezt kérd a párodtól is és erre neveljétek az összes gyereket! Mindannyian egy család vagytok, még ha mozaikcsalád, akkor is. Soha nem késő változtatni, hogy egységként működjetek, ne egymás ellen!

Saját tapasztalatból beszélek, többgyerekes apának vagyok a felesége.

nem, részben nincs igaza a többgyerekes anyukának, aki az előbb írt, mert ez egy másik helyzet.

az más lenne, ha apuka is jelen lenne, azt mondom, csinálja, de akkor is CSAK úgy, ha beteg anyuka meg apuka meg ő közösen összefognak, hogy a lányokkal megbeszéljék.

Így, hogy lényegében őrá, az idegenre hagynák egyedül a gyerekeket, akiket ellene neveltek, én azt mondom, ez nem az ő felelőssége. Ez APUKA meg ANYUKA felelőssége, ŐK csinálták meg a gyerekeket. Azt hiszem, egy második feleségtől sem lehet ilyen irrealitást elvárni, hogy egyedül (!) rá helyezze a két szülő a két nem vér szerinti gyerek nevelését. Vagy apuka otthon marad, vagy anyuka keres olyan felvigyázót, rokont, aki ellen nem uszította fel előzőleg a gyerekeit.

Nem többgyerekes anyuka vagyok, hanem többgyerekes apához mentem feleségül. Vállaltam egy olyan kapcsolatot, amelyben a páromnak gyerekei vannak, ergo benne van a pakliban, hogy bármikor nálunk köthet ki bármelyik gyerek. Soha az életben nem utasítanám el őket, mert szeretem a férjemet és ők a férjem életének a szoros részei. Nem az én gyerekeim, nem az én vérem, ez igaz, de felnőttként felelősséggel tartozom azokért a gyerekekért akiket ilyen vagy olyan módon a környezetembe sodor a sors. Rajtam is múlik, hogy milyen felnőtté válnak, hogy hogyan élik meg a gyerekkorukat. Egy idegen gyereken segítenék, nemhogy a szerelmem gyerekein, ne vicceljünk már!

Továbbra is azt állítom (saját tapasztalatból), hogy lehet olyan gyerekkel is jó viszonyt kialakítani akit uszítanak. Nálunk a férjem exe is meg a nagymama, nagypapa is uszítja a gyerekeket ellenünk, mégis imádnak nálunk lenni, jó a kapcsolatom velük. Mert annak idején nem megsértődtem vagy háborúskodtam, hanem tettem érte, hogy érezzük jól magunkat egymás társaságában.

hmm hát ez mind nagyon szép, csak az a bibi, hogy ebben a helyzetben az egyetlen ember, aki ad, az az "idegen". Azt kérdezném, hol van itt a vér szerinti anyuka meg apuka, ők mit raknak le az asztalra ebben a helyzetben? Mert én nem látok semmit. Anyuka arra sem képes, hogy beszéljen a gyerekeivel vagy a saját rokonait vegye igénybe. Eleve hogy hagyhatja a gyerekeit hónapokra egy olyan emberre, akit gyűlöl?

Az egy dolog, hogy jó emberek vagyunk, és segítjük a világ árváit, de itt valakit egyszerűen hülyének néznek ebben a helyzetben. Én látom, hogy a többgyerekes apuka nem többgyerekes felesége mekkora jellem, de valahogy ha szeretnénk mi, felnőtt emberek is egészséges lelkületet (ami jár nekünk!!!) akkor nem szabad hagyni, hogy ilyen mértékben elbillenjen a mérleg.

Az egy dolog, hogy ha valaki házas ember élettársa, akkor azzal járnak előre látott dolgok, amiket az ember elfogad. De ez egy előre nem látott dolog, és itt aránytévesztés van a szülők részéről.

Én a vér szerinti anyuka helyében nem tudnám ezt megtenni, kezdjük ott. Ha rákényszerülnék, mert nincs más megoldás, akkor azt se tudnám, hogy pedálozzak.

a kérdező helyében szeretném látni, hogy anyuka és apuka is tesznek a dologért, nem pedig csak rátesznek egy ekkora stresszt egy olyan emberre, akinek jogilag semmi köze a gyerekekhez, és az erkölcsi felelőssége is a töredéke annak, mint ami az övék.