A barátom megkérte a kezem. Hogy mondjam el a szüleimnek?

Jaj utolsó mert te nem költözöl össze pároddal házasság előtt, nem élsz vele nemi életet, mert az is hagyomány.

Tökéletesen kijövők velük, szóval nagyon is tévedsz.

Az alábbi módon.

Leültetném őket és belekezdenék:

- Apa, anya. Már x ideje van egy barátom és nagyon szeretem. Úgy érzem, hogy vele lennék a legboldogabb az egész világon. Ha Ti is szeretnétek, hogy boldog legyek áldásotokat adjátok rá. Nekem sokat jelentene a támogatásotok.

Nálunk:

Párom szülei - párom jelentette be: "Van egy bejelenteni valónk. Megkértem ... kezét"

Én szüleim - én mondtam telefonban, mert messze lakunk tőlük: " Képzeljétek, ... megkérte a kezemet, menyasszony vagyok"

Egy héttel később leutaztunk, hogy személyesen is megmutassuk magunkat.

"# 3/8

Nem az őskorban élünk. Én pl nem vagyok apám tulajdona, hogy tőle engedélyt kelljen kérni.

Kérdező amíg nem mered elmondani ne mond igen a lánykérésre mert még korai."

Ez hülyeség. Az én férjem nem magyar, mégis aputól kérte meg a kezem úgy, hogy írt egy pár sort, és én lefordítottam neki. Úgy izgultunk, mint még soha aznap :)

És egy percet sem éltünk együtt az eljegyzés előtt.

Én hazamentem Karácsonykor a szüleimhez, és az orruk alá dugtam a gyűrűs bal kezemet......

Aztán az apák megegyeztek, hogy lesz rendes lánykérés is, megtörtént, majd egy év múlva esküvő is volt.

Jó esetben nem egy futó kalandról van szó, tehát valószínűleg már számítanak rá a szülők. Együtt, felnőtt emberként odamentek és megmondjátok, vagy áthívjátok őket ebédre hozzátok, vagy étterembe. Vagy te egyedül - bár szerintem ez kicsit fura lenne.

Ha még tini vagy, akkor meg inkább sehogy egyelőre, ráérnek akkor megtudni, ha ténylegesen lesz is valami belőle belátható időn belül. (csak mert gimiben a fél osztályom volt menyasszony, esküvő meg egyikből se lett azóta se, ahol lett, ott meg más vőlegénnyel. ez csak komolytalan hülyeség, amivel kár a szülőket stresszelni. :D)