Hogyan kell az eljegyzést felbontani? Mi ilyenkor az adott-kapott ajándékok sorsa?

Én úgy bontottam fel, hogy szóltam a lánynak gudbáj. Ennyi.

Nagy ajándékot nőnek ha adsz, arra az átadás pillanatában vetheted az is a keresztet.

Nagyjából ennyi a lényeg.

A felbontás annyi, hogy le is út fel is út - merthogy az eljegyzés - ellentétben a házassággal - pusztán egy nyilvános jelzés egymásnak és a külvilágnak a szövetségkötés szándékáról és a kapcsolat szorosabbra fonódásáról...

Eljegyzés után nem kell a közösségnek találgatni, hogy azok miért és hogyan vannak együtt - jelzés hogy egyetértésben ráléptek egy útra hogy szövetségkötés céljából egymást kellő alapssággal megismerjék, hogy felelősen dönthessenek.

Egyúttal jelzés kifelé is, hogy nekik közös szándékuk van egymással amit tiszteletben kell tartani - vőlegényt menyasszonyt megkörnyékezni nem szép dolog - rombolás - mert már van valami ami magasabb szintű a puszta játszadozásnál ezért nem illik vele játszadozni.

Jóllehet az ilyesmi hasznos próbatétel is.

No de a kérdésre a lényeg: jogilag az eljegyzés : semmi.

Az ajándékok meg ajándékok amik az ajándákozással tulajdonost váltottak és pont. Jogilag.

De eljegyzés esetén illendő a karikagyűrűt visszaadni, ahogy a karikagyűrű ajándékozása jelzés az elfogaása szintén jelzés úgy a visszaadása is jelzés akkor is, ha néhány tízezer forint veszteség :-)

A többi ajándék meg ajándék de azért szerintem üdvös az embernek a saját lelkismerete miatt is elszámolni, ha nem is minden fagyigombóccal, de legalább az olyan értékesebb dolgokkal amit a másik abban a téves hiszemben adott, hogy egybekeléssel a családban marad... szóval szerintem jobb elszámolni, és nem ráharapni az ajándékokra mint kutya a velőscsontra, mert az is felróható kapzsiság.

Vissza kel adni minden visszaadhatót és mindent ami a lelkismeretet terheli.

Egy ajándék az olyan dolog amiben az ember az ajándékozót látja és nem a dolgot magát mint anyagi nyereségét.

Ha pedig így van és elutasítja az ajándékozót azzal együtt az ajándékot is jobb visszadni mert (hacsak nem kapzsi) abban a dologban azt kell(ene) látnia aki ajándékozta. Ha nem adja vissza - ott marad nála - akkor nem küldte el egészen. Ha takarít az ember, akkor takarítson - ha azt akarja demonstrálni, hogy nem megvásárolható - ne tartson meg semmi értékes ajándékot.

Szerintem.

Megint más dolog, hogy érheti az embert úgy csalódás - hogy valamiért mégis valami kedves emlék marad... a valaki akit remélt magának - aki végülis másnak bizonyult - de azért megmarad a szakítástól eltekintve kedves emléknek egy-egy mozzanat... hát ebben az esetben megtartható szigorúan egy plüssmackó kategóriájú dolog emlékbe - hacsak vissza nem kéri... amit visszakér attól szabadulni kell. Amit nem kér vissza, de túl értékes vagy jelzés értékű attól is.

A lényeg, hogy úgy csináld, hogy a végén önmagadnak tiszta légy - takaríts úgy, hogy ne tartozz semmivel.

És csak akkor vagy tiszta, ha az is tisztának lát akivel szakítasz.