Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Újra el akartam jegyezni, de lehet, hogy már nem is szeret. Nem tudom. Gyűjtsem a pénzt, és hátha mégis, vagy hagyjam a francba?
A gyűrűvel való megkérés szerintem jobban mutatja, hogy komolyan gondolod. Nem azt mondom, hogy nem lehet anélkül, de nekem furcsa lett volna. Ehhez nem kell drága gyűrű, vehetsz egy olcsó, de szép ezüst gyűrűt (2500-5000 ft között is már nagyon szépek vannak!), és ha igent mond, akár vehetsz neki egy drágábbat, ha szeretne.
Szerintem ha meg akarod kérni, kérd meg. Tisztázódhat az, ami miatt aggódsz, és nem kell tovább őrlődnöd, mert kiderül, mennyire gondolja komolyan.
Előző vagyok, még eszembe jutott két dolog:
,, A napokban már mondogatta, hogy szeret, meg ilyesmik, csak néha a szemében még mindig ott az a 'de'"
Lehetnek az embernek jó és rossz megérzései, de azt egyik esetben sem tudja, hogy a másik fejében mi van. Lehet az is, hogy igazad van, de az is lehet, hogy csak nem tudod neki elhinni, amit mond.
,,A lelke mélyén hezitál, és ő sem tudja mi a helyzet egészen pontosan".
Amit az előbb írtam, az erre a mondatra is vonatkozik. A te esetedben mennyire igaz? Mármint a hezitálás? Lehet, hogy a lelked mélyén te hezitálsz, illetve nemcsak a mélyén, hiszen a kérdés is mutatja ezt. Nem cseszegetésből írom, hiszen a korábbi vele kapcsolatos tapasztalataidd miatt teljesen érthető a helyzeted.
Olyankor mit szoktál csinálni, amikor vele vagy, és azt érzed megint, hogy nem szeret, nem biztos benned? Hogyan viszonyulsz ilyenkor hozzá, mit mondasz neki?
Úgy gondoltam, hogy nálam lesz a gyűrű, de nem előveszem a gyűrűt és megkérem, hanem szóba hozom a dolgot, majd előveszem a gyűrűt. Az első esetben egyszerre reagál a kérésre és a gyűrűre, a másodikban először a kérdésre reagál, tiszán csak arra, és csak utána a gyűrűre.
És hogy hogyan reagálok? Próbálom elhitetni magammal, hogy megértő vagyok. Teszek egy két próbát, hogy megpuszilom, hozzáérek, kiskutya szemekkel nézek rá, ha nem reagál, hagyom, de általában szokott. Néha csak annak könyvelem el, hogy rossz kedve van, vagy olykor morgok rá kicsit valamiért, és azért nem kezdeményező. És igaz, én is mondtam neki sokat, hogy nem szeretem, de szeretem, csak már nincs a rózsaszín köd, volt jópár csalódás, olykor meg annyi problémám volt, hogy az övéi már nem tudtak érdekelni, csak elszomorított vele. Szóval azon sem csodálkozom, ha ő nem biztos bennem. Néha féltékenykedik, ez is egy kis reményt ad.
Egyikünk sem biztos a másikban, ez a nagy büdös helyzet. De azért van valami.. tudom, beszéljek vele, de sokszor inkább terel. Ha igen vagy nemet mond, az egyszerű, egyenes. Vagy célszerű egy hosszabb beszélgetéssel kezdeni, és lassan a kapcsolatunkra terelni a szót, hátha..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!