Mire véljem ezt az a ambivalens viselkedést?

Hát megértem, hogy direktbe nem akarsz rákérdezni.. persze, írd majd meg, hogy mi volt, kíváncsi vagyok!

Mi kb 5,5 év együttjárás után beszéltünk róla komolyabban először (bár mondjuk akkorra már tudtam elejtett megjegyzésekből, hogy ő házasságpárti), igaz, hogy az 5. év környékén egyszer majdnem szétmentünk, és akkor mondta, hogy rá pár hónapra tervezte, hogy megkér, akkor éltünk együtt már több, mint 1,5 éve. Aztán szerencsére együtt maradtunk, eltelt pár hónap, én akkor még küzdöttem azzal, hogy meglegyen a diplomám, és kb. 1 éve megjegyezte, hogy szerinte előbb befejezzük a sulit teljesen, és csak utána jöhet a házasság, ez a dolgok sorrendje:D

Na erre én monduk berágtam, de az is igaz, hogy a diplomám is meglett 5 hónap múlva:D persze nemcsak emiatt.

Aztán megvolt a július, diplomaosztó, teltek e hónapok, semmi, gondoltam, lehet, hogy meggondolta magát, és már későbbre tenné a korábbi nehéz időszakunk miatt. Ez segített, hogy türelmesebb legyek, de Karácsony előtt már mindenkinek megmondtam hogy én minden nagyobb alkalomkor vele leszek, merthogy hátha...

Végül most januárban kért meg a 26. szülinapom előtt nem sokkal. Újévkor a Balatonnál voltunk kettesben a családjuk nyaralójában, mondta, hogy menjek fel a szobába, mert hozott valami meglepi sütit, és elő akarja készíteni. Na akkor már izgatott voltam rendesen. Aztán szólt, hogy jöhetek, és egy nagyon finom csokis süti mellett kért meg egy köves gyűrűvel.

Mondta, hogy tudja, hogy korábbra számítottam, de ő csak később kapott észbe, hogy hát azt ígérte, hogy akkor lesz, amikor lediplomáztam:D Mondtam neki, hogy nem baj, mert akkor akartam, hogy megkérjen, amikor ő meg akart kérni, és hogy mindig minden úgyis akkor történik, amikor történnie kell, de persze azért nagyon vártam már. Főleg, hogy előtte már vagy 4 hónappal többször átbeszéltük, hogy milyen esküvőt szeretnénk (barátok kapcsán szóba került), és kb. megvolt a terv is róla, aztán mégis eltelt még 4 hónap ehhez képest is.

Aztán a polgárit mi már megtartottuk 2 hete, a templomit meg majd csak októberben, mert így tudtuk összelogisztikázni, de így teljesült az az álmom is, hogy legalább az esküvő egy részén csak egymásra figyelhettünk, mert összesen 5-en voltunk, plusz a fotós ismerős. Mondjuk a hivatalos dátum az október, ezt tudja mindenki a legközelebbi családtagokon és barátokon kívűl, akik tudják, hogy már házasok vagyunk, de a legtöbb embernek még nem mndtuk el, csak azt, hogy a polgári előtte lesz.

Szóval ne csüggedj, én is gondolhattam volna mindenfélét, hogy mi van már, hiszen nekem konkrétan megmondta, hogy mikor akar megkérni, mégis eltelt ahhoz képest egy csomó idő.

Egy barátoméknál a lány már 31, a srác 27, együtt vannak kb. annyi ideje, mint mi, és már poénból cseszegetjük a srácot egy ideje a kérdéseinkkel (jó nem szép dolog, de vagyunk olyan viszonyban, hogy megkérdezzük), nagyon sokáig mondta, hogy nem, még egyáltalán nem tervezi, aztán azóta befejzte az egyetemet, el kezdett dolgozni, és mikor legutóbb érdeklődtünk, azt mondta, hogy lassan már úgy gondolja, hogy jöhet a lánykérés. A lánynak mondjuk biztos nagyon rossz, hogy mindenki megy férjhez körülötte, de kitartott eddig a srác mellett, és úgy néz ki, ezután is ki fog, pedig ha gyereket akarnak (márpedig a lány biztos akar), főleg, ha többet, akkor lassan tényleg itt lesz az ideje.

Nadehát ezt mindenki maga érzi. Majd írd meg, mit lett!