A "mai világban" hogy működik a lánykérés? Mennyire hagyomány manapság az apától elkérni a lányt és az eljegyzés utáni ebéd v vacsora?

"Szerintem ahhoz nem kell együtt élni, ha valaki el van jegyezve..."

Persze, a gyerekcsináláshoz meg szexelni sem kell.

Mire, de mire házasodnátok tényleg, ha csak járogattok mint két 13 éves? Mit ér az a kapcsolat, ahol annyira nem vagytok felnőttek, hogy összeköltözzetek és közösen finanszírozzátok és bonyolítsátok az életeteket? Anyuci-apucinál látogatva, egy hálószobában nyomorogva, ez nektek a házassagra érett élethelyzet, csakmert "már" 24 évesek vagytok?

Aztán mi? Majd odaköltözöl a barátod hálószobájába vagy ő a tiédbe, és csináltok bele egy gyereket is?:)

Manapság ez a modern országokban két felnőtt, önálló ember közös döntése, a szülőknek annyi köze van hozzá, amennyi illik: a pár tudatja velük az elhatározásukat, és megünneplik együtt.

Felnőttek? Nem.

Önállóak? Nem.

Gondolom egyik szülőhöz költöznek, úgyhogy beleszólhatnak!

"mindkettőnknek mint a két szülő él, akik támogatnak. Mármint páromat is otthon, és engem is itthon... De ha pl. elköltöznénk, akkor nem jönnénk ki annyi fizetésből amennyi, így nem látjuk értelmét..."

Bocs, de úgy képzelitek a "közös jövőt" hogy továbbra is lakik mindkettőtök a szülei nyakán, mert ha összeköltöznétek, akkor életképtelenek lennétek még együtt is??

Ebben az esetben kizárólag arról szól az egész, hogy sikerült kiharcolnod egy lánykérést,

és ezt ki tudod írni majd nagy büszkén a f @ s z b ó k r a ?!

Klasszikus lánykérés nem volt, megbeszéltük, hogy összeházasodunk és bebattyogtunk az anyakönyvi hivatalba időpontot kérni.

Apám régivágású, hagyománytisztelő ember, a férjemnek jutott eszébe, hogy biztosan jól esne neki, ha pro forma "elkérne". Mivel 300 km-re élnek, jobb híján telefonon hidalta át a problémát.

Felhívta, elmondta, erre apám nevetni kezdett:

- Jajj Petikém, nagy mókamester vagy, tudom, meg a jószágokat és fele királyságomat is, na szervusz!

A férjem meg állt WTF?? fejjel, kezében a süket telefonnal.

Ez reggel történt, este csörög a férjem telefonja, apám az:

- Ööö...azt hiszem tartozom egy elnézést kéréssel, a feleségem reggel óta győzködött, hogy komolyan mondtad... én meg elvicceltem... kicsi váratlanul ért, de természetesen nagyon örülök nektek!

Mint utólag kiderült, ő tényleg azt hitte, hogy viccelünk, visszaviccelődött. Majd anyám 8 órányi győzködése után kezdte elhinni, hogy komolyan gondoltuk :)

A sztorit betáraztuk a családi anekdoták közé :)

Mi 2 éve sem voltunk együtt, amikor most februárban a párom megkérte a kezem. (1 éve már együtt is élünk)

A lánykérés maga kettesben történt, de kiderült, hogy a vőlegényem titokban előtte hétvégén "elkért" a szüleimtől, valamint a gyűrűválasztásba bevonta a 2 lánytestvérem is, szóval mindenki tudott a nagy napról,csak én nem. :) Nekem jól esett, hogy bevonta valamilyen szinten a családot is, és mindenki részese lehetett, ki-ki a maga módján, segítségével, tanácsával a vőlegényemnek. Maradandó élmény volt, az biztos. Valamint unokahúgom (8 hónapos) pelenkájába volt rejtve a gyűrű, így még ő is a részese volt a meglepetésnek. :D

Nem vagyunk egyébként a régi hagyományok hívei, de azért egy szép gesztus ez a párom részéről, hogy ennyire figyelt mindenre, és hogy a szüleimre is gondolt, akiknek szintén jól esett, hogy elkért, elmondta nekik a szándékait. Egyébként mi aznap este elmentünk mind2 szülőhöz, mindenhol koccintottunk, majd azon a hétvégén szülőkkel és testvérekkel mindannyian elmentünk egy étterembe ebédelni. A szülők pedig csináltattak nekünk egy tortát eljegyzésünk alkalmából.

Ha nálatok így történt az eljegyzés, hogy senki nem tud róla, szerintem másnem hozzátok össze a szülőket egy délutánra, és mindenkinek együtt jelentsétek be. :) Készüljetek pezsgővel, aztán majd együtt koccint az örömötökre a család. :)

23/N