Azt hiszem megkeseredtem. Vélemény? Esetleg valami ötlet?

Nálunk nem volt lánykérés,Beszéltünk róla és megbeszéltük hogy eljegyezzük egymást.Kb ennyi volt.

A kérdésekre találjatok ki valami frappáns választ és ennyi,nem kell tulragozni.

4évig nem jött a baba szerinted hány százszor kérdezték meg hogy mikor akarunk már gyereket?az igazat nem akartuk megmondani igy kitaláltunk valamit és kész.

Én is sajnállak, hogy ennyire függsz a külvilágtól. A párommal évek óta együtt vagyunk, szeretjük egymást, de én még tanulok, fiatalok vagyunk, nincs itt egyelőre az ideje.

A párom tudja, hogy én csak akkor szeretnék lánykérést, ha reális esély is van arra, hogy 1-2 éven belül össze tudunk házasodni. Számomra egy gyűrű ezt jelenti, nem pedig azt, hogy nesze, így befogják a szomszédok, rokonok, haverok a szájukat, meg te is, majd egyszer összeházasodunk, örülj". Egy karikától az ujjadon nem lesz boldogabb a kapcsolatotok, ahogy másoké sem. Miért nem lehet nyíltan elmondani, hogy fiatalok vagytok, nincsenek meg az anyagi körülmények az "álomesküvőhöz", majd ha eljött az idő, akkor ti is meglépitek, ennyi. Miért kell a lelkedre venni ezt ennyire? Én a huszas éveim közepén járok, pont abban a korban, amikor az összes barátunk az eljegyzésnél tart, mi nem és nem is fogunk még egy-két évig, még is simán le lehet rázni a kérdéseket értelmes, higgadt válaszokkal.

Ezzel csak azt éred el, hogy a párod kényszernek érzi majd, hogy megkérje a kezedet.

Mit csinálj? Ülj le vele beszélgetni, hogy mi zajlik benned és egyáltalán nem akarod ezt ráerőltetni.

Ezek nagyon negatív gondolatok, bár megértem, hogy így érzel, mégis. Szerintem el kellene terelned a gondolataidat erről, foglalkozz mással. Persze könnyű ezt mondani.

De van más megoldás is. Leültök és megkérdezed, 'Édesem, mikor tervezed, hogy összeházasodjunk? Szerintem eléggé aktuális lenne már, így ha neked van valami konkrét kifogásod, talán beszéljük meg.' És akkor kiderül.

Valahol érthető, hogy így érzel. Nálam ezek a kérdések már kb. 10 éve napirenden vannak (házasság, unoka), némi érzelmi zsarolással fűszerezve.

Hol jobban nyomul a család, hol kevésbé. Kerülöm a nagy családi összejöveteleket, csak a nagyon muszáj időt töltöm ilyeneken (max. 2 órát), általában melóra hivatkozok.

Szóval tudom, milyen klassz is ez :D. Az első 1 évben még szarul esett, aztán már bevettem a lesz*rom kapszulát.

A tanácsom:

A mostani érzéseidet a külső nyomás okozza, a kapcsolatodban felmerülő ilyen gondokat a külső nyomás okozza. Megéri? Szerintem nem. Ne foglalkozz vele, más mit mond. Nem az ő eljegyzésük nem lesz szép emiatt, nem nekik okoz ez gondot a mindennapokban.

Éld az életed, ahogy jónak látod és ezt karakánul közöld is mindenkivel. Állj ki a párod mellett, legyetek egy egység a hülyeséggel szemben.

Amit kiényszerítenek, az nem szívből jön, és akkor az már nem olyan. Az időt meg nem lehet visszaforgatni, hogy egy ilyen emlékezetes pillanatot megszépíts. Hát ne rontsátok el előre :).

Szia!

Szerintem finoman a család tudtára kellene adnotok, hogy ez ne legyen többé téma, majd ha Ti úgy gondoljátok akkor lesz eljegyzés, esküvő stb.

csak nagyon nem jó ez a családi nyomás, meg már a végén el fog menni a kedvetek az egésztől.

Azzal meg ne foglalkozz, hogy kit mikor kérnek meg, Téged is meg fognak kérni, csak idő kérdése, de ezen ne agyalj. :-)

Hány évesek vagytok, és hány éve vagytok együtt?

Mi 19 évesen jöttünk össze, és 6,5 év után volt az eljegyzés, de olyat is tudok, akiknél 8,5 év után volt. Már én is vártam, de még pár évvel később is rendben lett volna bőven, pedig körülöttem addigra már voltak esküvők, több helyen már a baba is megszületett.

Mi beszéltünk róla előtte, tudtam, hogy a diplomázás után akar megkérni, de még ehhez képest is csúszott a dolog fél évet, ami alatt többször is beszéltünk esküvőről barátok kapcsán, és amikor megkért, egyáltalán nem szállt el az egész varázsa emiatt, nagyon izgatottak voltunk mindketten, mert végülis úgyis csak az számít, hogy együtt akarunk lenni:)

Elhiszem viszont, hogy neked kínos, és megértem, de mi az, ami igazából kínos benne? Nekem a leírásodból úgy jön le, hogy a párod megértette, hogy ez fontos neked, és neki is az, ha azt érzed, hogy erre készül. Az meg, hogy szeretnéd már ennyi idő után összekötni vele az életed, csak nem bűn.

A mások véleménye miatti aggódásért én is sajnállak, mert annak sosem lehet teljesen megfelelni. Ha túl korán jegyzitek el egymást, akkor miért olyan korán, ha túl későn, akkor miért ilyen későn, ha meg pont időben, akkor miért pont most??:D Senki nincs a bőrödben, plána nem a kapcsolatodban a pároddal, nem tudhatják, mikor minek van itt az ideje. A baráti kör és a család mindenhol kérdezősködik, meg kell tanulni a véleményüket a helyén kezelni, és ahogy az egyik válaszoló mondja, kitalálni valami frappáns válszt, az egyik barátnőm erre a kérdésre mindig azt válaszolta, hogy erről a pasiját kérdezzék meg, ő honnan tudja:D esetleg visszakérdezni: ,,miért, szerinted én mikor állok készen rá?"