Ha megkérték a kezem, és igent mondtam, de igazából nemet akartam, akkor mennyi idő után kéne elmondanom?

Férfiként mondom, hogy itt nem a Kérdező követte el az alapvető hibát, Ő legfeljebb nem a legjobban mentette a menthetőt. A párja hozta egy méltatlan, zsarolásnak beillő kényszerhelyzetbe a lépésével.

(azt még el tudom képzelni, hogy egy férfi agyát annyira elborítja a rózsaszín köd, hogy 3 hónap után... de az már egyszerűen arcátlanság, hogy először nem négyszemközt kérdez rá.)

Nagyon érdekelne mit szóltak pl. a szüleid ehhez az egészhez. Szerintem is nagyon kellemetlen szituáció amibe a barátod hozott, 3 hónap még semmi, hogy az ember életre szóló döntést hozzon, főleg ilyen fiatalon.

Mielőtt bármit teszel, tisztázz magadban néhány alapvető dolgot. Szerinted nem szereted, akkor miért vagy vele? Egyáltalán vele akarsz lenni?

Ő 32, te 21, és szerinted így akar magához láncolni. Miért akar magához láncolni? Már elég idős ahhoz, hogy megállapodjon, és jöttél te? Házasságot, családot, gyereket szeretne? Mennyi időn belül? És te?

Mik a jövőbeli terveitek? Te tanulsz még, ő támogatna ebben? Ha még élni/bulizni szeretnél, lenne lehetőséged mellette?

Szerintem te is érzed, hogy ez a kapcsolat neked még nagyon korai. Egyáltalán nem vagytok ugyanabban az élethelyzetben, szerintem nektek még teljesen mások a céljaitok. Én a helyedben nem taktikáznék, nem keresnék kibúvót, vagy veszekednék, hanem elé állnék, és tapintatosan, őszintén megmondanám az igazat. De nem csak úgy, hogy ez még korai, és várjunk, mert az időhúzás megint nem lenne fair vele szemben, hanem azt is, hogy túl nagy a korkülönbség, nem vagy biztos az érzéseidben, és ne haragudjon, de akkor abban a szituációban nem tudtál higgadtan dönteni. Végiggondoltad, és nem akarod ezt.

Persze ezek után számíts rá, hogy a kapcsolatnak vége, de ilyen alapokkal nem is kellene sokáig húzni.

Szánalmas dolog valakivel csak úgy együtt lenni, hátha előbb utóbb beleszeretsz.

Szóval nagy levegő, aztán nőj fel a szituációhoz, és beszélj vele. Ha normálisak a szüleid, támogatni fognak.

Most rögtön, leginkább mielőbb.

Az ilyen necces helyzeteket nem szabad tovább húzni, azon az alapon, hogy neked kényelmes, mert együttmaradtok. A pasi abban a hitben van, hogy - már megbocsáss, ha vulgáris vagyok - "lestoppolta" magának a csajt, kész, élete befutott, ennyi. Ha még vársz pár évet, akkor te csak huszonpár leszel, de ő harmincvalahány, és nagyon erősen kifut abból a korból - hiába férfi - amikor esélye lenne magáhpz való párt találni.

Nagyon sajnállak, mert a jelek szerint te még nagyon éretlen vagy a házasságra (ami nem baj! Éld csak meg az ifjúság virágának idejét és ne rohanj házasságba), valószínűleg erős apahiányod van (azért nem a saját korosztályoddal jársz), és belefutottál egy olyan emberbe, aki elég aljas módon ki akarja kényszeríteni három hónap után a házasságot.

Azért aljas, mert először téged kellett volna megkérdeznie négyszemközt, de ő ezt nem merte, hanem felvonultatta a díszletet: a születésnapodat kihasználva és a szüleidet.

Én a helyedben leülnék vele, elmondaném neki, hogy ennyi, és kidobnám. Meggyászolod, elfelejted és keresel mást.

Ps: Kicsi lány, én régebb óta élek ezen a földön és többet láttam, mint te. Nem szeretnélek megijeszteni, de nem szeretném azt sem, ha nem tudnál valamiről: az ilyen emberek, mint a vőlegényed, nagyon nehezen is vehetik a szakítást. Nagyon figyelj arra, hogy amikor kirúgod, az ne a lakásban legyen, és ne édeskettesben, hanem egy plaza vagy egy étterem vagy akármilyen nyílvános hely kicsit eldugottabb zugában - azaz nem kell mindnekinek tudni, hogy miről van szó, de ha - és HA - véletlenül úgy fordul a dolog, hogy nem tudja magát kontrollálni, akkor nem fordulhat ellened bosszúból, mert nyílt színen vagytok.

Ööö, arra senki nem gondol, hogy a fiatalember 3(!!) hónap után kérte meg a kislány kezét? A szülei előtt? Mégis... Én végiggondoltam, mit tudnék ilyen helyzetben mondani úgy, hogy ott a "násznép", és epedve várják a válaszom. Hát nem lenne egyszerű kinyögni a nem-et. De ha meg elkezdesz magyarázkodni, hogy "talán még korai, várjunk vele blabla", az is milyen lelombozó már? Szóval tényleg elég patthelyzet.

Szerintem is ülj le vele beszélgetni, hogy elsiette, pláne a szülők előtt hozott kellemetlen helyzetbe. Várjatok.