Hol kérték meg a kezed? Hol kérted meg a kezét?

Évfordulónkat ünnepeltük májusban, szűk családdal. Úgy szervezett mindent, hogy észre sem vettem.

A pezsgőmbe rakta bele, amikor koccintottunk, és azt figyelte mindenki, hogy a pezsgőt iszom. Aztán a 2. vagy 3. korty után észrevettem a gyűrűt, de akkor sem esett le a dolog :D. Mondta a párom, hogy igyam ki, én meg, hogy ennyit egyszerre nem tudok :)

Kihalászta, letérdelt, és akkor esett le, mit is akar :)

Esküvőt 2 vagy 3 év múlva szeretnénk, a szervezése miatt. (Sok külföldi utazásom lesz az idén és jövőre is, valamint gyűjtögetünk is.)

amikor még nem is jöttünk össze, csak ismerkedtünk, barátok voltunk akkor még csak, egy templom előtt vártuk a buszt, és megkérdezte, hogy hozzá mennék-e? Mondom természetesen, csak előbb dobja a barátnőjét :D

utána akkor már együtt éltünk kb. 1 éve, elmentünk bulizni, nagyon berúgott, akkor sírt a buszon, hogy engem nagyon szeret, és jó, hogy vigyázok rá, és azt akarja, hogy a felesége legyek :D mondom nem most, és nem így, majd ha komolyan is gondolja.

Aztán végül is a 4. évfordulónkon otthon voltunk, beszélgettünk, nekünk határozottan rossz kedvem volt, még az ágyból sem voltam hajlandó kikelni, így szegénykém kínjában letérdelt az ágy mellé, és megkérdezte, hogy hozzámennék-e :) akkor már igent mondtam :)

Rómában.

Szegény 3 napig járkált a zsebében a gyűrűvel, várta, hogy elálljon az eső, vagy kettesben legyünk valami szép helyen. Az utolsó napon végre elállt, s sikerült kicsit kevésbé turistás helyre kerülnünk. Na akkor végre letérdelhetett:-)

egy nagy veszekedés után (nagyon ritkán veszekszünk igazán),otthon

én azt mondtam, hogy úgy érzem már nem szeret,és nem gondolja velem komolyan, erre ő: nem? Na akkor ezt nézd meg. És elővette a táskájából a gyűrűt. Hát én lopni-nyelni nem tudtam. Ebben a rövid csendben odajött hozzám, átölelt, és azt mondta, hogy habár ő nem így szerette volna, de hozzámennék-e feleségül. Vagy öt percig csak bőgtem, aztán igent mondtam :)