Hogyan kérték meg a kezedet? /Hogyan kérted meg a kezét?

ez varazslatos lehetett...

elottem hozzaszolonak uzennem, h meg tobb boldog evet kivanok nekik egyutt!

Tudom hogy a parom megvette a gyurut amivel meg fog kerni, de eddig meg nem kerult ra sor, azt mondta akkor amikor majd eljon a megfelelo pillanat es amikor nem szamitok ra...Mar rettenetesen varom azt a bizonyos pillanatot

Az enyém ennyire nem volt romantikus, de legalább váratlan volt...

Egyik este tévézés közben beszélgettünk, hülyéskedtünk, és valami olyat szólt, ami nekem nagyon nem tetszett...bevágtam kicsit a durcást..akkor ő odajött, megpróbált kiengesztelni. És mikor már semmi nem hatott akkor csak annyit kérdezett, hogy leszek-e a felesége???

természetesen rögtön elfelejtettem, hogy picit haragudtam rá és rögtön igent mondtam...:-))

Sok boldogságot nektek is!!!!!!!

2 hete jártunk (én 16 éves voltam akkor), mikor egyik sétánk alkalmával nagy komolyan megkérdezte, hogy leszek-e a gyerekei anyja? azt mondtam igen, de ragaszkodom az esküvőhöz...

napra pontosan 5 év múlva esküdtünk, és a lányunk 1 éves szülinapja két héttel az 5 házassági évfordulónk után lesz idén ősszel :D

az én kezem alig egy hete kérte meg a párom,szóval még friss a dolog :) Születésnapom volt, ami hétfőre esett, de a családdal vasárnap ünnepeltünk, megkpatam az ajándékokat a páromtól is kaptam egy szép nyakláncot, szóval másra nem számitottam már. Aztán hétfőn este elvitt vacsizni...egyszercsak elővarázsolt egy kis dobozkát a zsebéből, az asztalon elém csúsztatta és elmondta h mennyire szeret, meg h tényleg komolyan gondolja velem meg minden. Nem térdelt le, de igy is nagyon szép és romantikus volt :) Aztán egész vacsora alatt mindketten olyan zavarban voltunk,mintha ez lenne az első randink :) Vacsi után elmentünk a szüleimhez és ő áldását kérte apumtól :) az olyan nagyon szép volt! persze örültek és sok boldogságot kivántak, pezsgőztünk és miután hazamentünk(már fél éve együtt élünk) megünnepeltük kettesben az ágyban a nagy napot :)

hát ez az én sztorim...boldog menyasszony vagyok :D

Nekünk már megszületett a kislányunk (5 hónapos volt) és már kb. 1,5 éve ismertük egymást, amikor megkérte a kezem. Én igazából soha nem mondtam neki, hogy akarom-e az esküvőt, vagy nem. Egy szép délutánon minden átmenet nélkül (teljesen spontán, mert még a gyűrű sem volt meg :) letérdelt elém a konyha közepén és megkérdezte, hogy leszek-e a felesége. Én nagyon meglepődtem és először azt mondtam, hogy majd meglátjuk (elég zűrös volt akkoriban, ezt nem részletezem-nem vert, vagy ilyesmi). Aztán rendeződtek a dolgai(nk) és 2006. január 6-án összeházasodtunk. A kislányunk is ott volt természetesen az esküvőn. Majd október 26-án (én okt. 28-án születtem) megszületett a kisfiunk.

Számomra ez volt egyébként a legtökéletesebb lánykérés a világon. Együtt mentünk el kiválasztani a gyűrűket és mind a ketten ugyanazt választottuk egymástól függetlenül :-)

Mindenkinek sok boldogságot kívánok!

Anita