Mondtatok már "nem"-et lánykérésre?

először 19 voltam amikor megkérte a kezemet az akkori barátom. igent mondtam, gondoltam hátha lenyugszik egy kicsit, mert voltak gondjaink. csak még rosszabb még birtoklóbb, még zsarnokabb lett mint előtte.

másodszor 24 éves voltam mikor a férjem letérdelt elém és megkérte a kezem 1 hónap után. Ő 21 et töltötte. Már akkor is szerelmesek voltunk, nem is ezzel volt a baj. Nem mondtam nemet, inkább csak azt mondtam igen, de csak akkor ha még egyszer átgondolja, és tényleg komolyan el akar venni feleségül, mert ez nem játék! Ő azt mondta teljesen komolyan gondolja. Lelki társak vagyunk és ezt már a legelején tudtuk mindketten. Mire 2 és fél hónaposak lettünk újra megkérte a kezem, akkor már igent mondtam. Az volt a "hivatalos" lánykérés a rokonok és barátok előtt. Bár a szívem mélyén az elsőt tartom igazinak:)és el is szoktam mesélni ha rákérdeznek.

azóta már több mint 3 éve vagyunk együtt, másfél éve házasok, és ugyan nem lesz egyszerű de reméljük hogy kisbabánk is lesz...azóta sajnálom hogy elsőre még nem vettem teljesen komolyan, nagyon más ő mint azok a pasik akikkel előtte dolgom volt....akkoriban sokszor csalódtam és féltem hogy megint pofára esek, ezért is kételkedtem abban hogy komolyan gondolja, de jól döntöttem amikor igent mondtam:)

27/N

FÉl év járás után egyszercsak eltűnt. Nem volt elérhető telefonon, e-mailen, myvip-en (akkor még...)

Egy hétig az ideg rángatott, hogy mi lehet vele, a lakásánál nem nyitott senki ajtót.

Végül egy haverja felkeresett, és elmondta, hogy a pasi börtönben van, sorozatos betöréses lopásért. Nekem régen pedzegette, hogy megy ki Angliába dolgozni.

Aztán kaptam egy papírt a böriből, hogy meg vagyok hívva. Na gondoltam, remek alkalom a szakításra.

Erre megkérte a kezemet, ott mindenki előtt. Addig nem is éreztem mennyi feszkó van bennem: leordítottam a fejét, aztán nőiesen távoztam.