Egyszer meginogtam és majdnem félreléptem, nem tudok a barátom szemébe nézni. Szívem szerint felbontanám az eljegyzést, mit tegyek?

Sok mindent túléltünk, külföldön töltöttem egy évet, de azt is kibírtuk anno. Az elmúlt fél évben viszont sokat veszekedtünk, mindketten csak a karrierre figyeltünk, egymásra alig, mivel művészi pályán mozgunk, sok ember vesz körül minket, nem voltunk féltékenyek egymásra sosem, mert nem is volt okunk. De csináltam egy hülyeséget, volt egy fiú, akivel jóban lettem, együtt dolgoztunk és elkezdett érzéseket táplálni irántam, én meg meginogtam. De tudom, hogy ez NEM NEKI szólt, csak annak, hogy ki voltam bukva a magány miatt, hogy alig látom azt, akit szeretek, meg az állandó viták miatt itthon. Beijedtem, hogy nekem nem való komoly kapcsolat, majdnem félreléptem. Érzelmileg "megcsaltam", találkozgattam a sráccal, hagytam, hogy valami olyan érzést adjon, ami hiányzik, átvágtam őt is és a saját barátomat is. Ez nyár végén történt, szeptemberben a barátom előállt egy gyűrűvel, meg egy baromi megható szöveggel, hogy legyünk együtt örökre, ne játszadozzunk egymás érzéseivel. Igent mondtam, de a titkomat nem tudja és már félek elmondani, mert megint tönkretenne mindent, de nem bírok a tudattal élni, hogy ennyire akarat gyenge szar ember vagyok, aki átveri azt, aki megtenne érte bármit! Napok óta nem tudok aludni, mert egyre erősebb a bűntudatom, komolyan kikészít idegileg. Nem tudom túltenni magam ezen, nincs akivel megbeszélhetném, mert ha a szüleimnek elmondom, akkor ők mélységesen elítélnek, mert fiukként szeretik a barátomat és eleve, megint én lennék a feketebárány. Most már nem tudom jóvá tenni, de fogalmam sincs, elmondjam-e? Ő olyan, aki azonnal kiborulna és összetörném lelkileg, magában keresné a hibát.