Túl maradi vagyok vagy másnak is furcsa ez?

Nem vagy maradi.

Nem a kérdéshez kapcsolódik, de ahhoz meg szokj hozzá, hogy az egész élet egy nagy ,,mű" valami.

Majd felnősz és rájössz, hogy a barátságok nagy része műbarátság, a kollégáid kedvessége műkedvesség, az anyósod szeretete műszeretet, a sok vacak amit rád tukmálnak a reklámok mű*szarok, mű a köröm, mű a mell, mű a haj, mű a szempilla, mű a virág a temetőkben, mű a fütyi és a legtöbb házasság is egy nagy mű valami. Nagyon oda kell figyelni ha valami igazi értéket akarsz találni. Aztán lehet, hogy csak én vagyok ilyen pesszimista, bár inkább szomorú tapasztalatnak mondanám.

Egyetértek a 4. válaszolóval.

Nekem az furcsa hogy a nőknek erre a dologra úgy kell várni, mintha valami érdem lenne.

Persze itt 21-22 éves fiúkról írtál, elhiszem hogy ők nem akarnak nősülni még, de 25 felett szerintem ez már nem kellene hogy olyan nagy dolog legyen. Hiszen ezért jövünk össze, ezért van a randizás, az ismerkedés az elején, hogy kiderüljön ezzel az emberrel együtt tudok-e lenni egy életen át, tudnék-e vele családot alapítani. Erre valakinek rájönni elég egy hét, valakinek kell 1-2 év. De amikor már 5 éve együtt vannak, és a fiú még nincs kész rá? Főleg ha az 5-ből 4 éve együtt élnek... az is olyan mint a házasság, csak épp nem hivatalos (és szerintem így nincs akkora összetartó ereje)

Tényleg nem értem az egészet. Ha nem házasság párti, akkor az az első pár randid kiderül. Legalábbis én a férjemmel ezt a legelején tisztáztuk. Ki hogy képzeli a jövőjét, az életét, és mivel egyezett az enyémmel folytattuk. Egy év együttélés után megkérdeztem hogy mit szólna hozzá ha összeházasodnánk? Tetszett neki az ötlet. Vettünk gyűrűt, bejelentettük a döntésünket a családnak, ez volt az eljegyzés. Majd megszerveztük az esküvőt.

Semmi értelmét nem látom a célozgatásnak, meg annak hogy majd a fiú szervez valamit, vesz gyűrűt... stb. A párom is azt hitte erre vágyom, hiszen minden filmbe így van, de ez a valóság. Sem a párom, sem a legtöbb férfi nem az a szervezkedős tipus :) ő mesélte hogy már hónapok óta azon agyalt hogy fogja ezt az egészet kivitelezni, hogy nyűgözzön le, meg honnan szed pénzt a gyűrűre (főleg hogy közös kasszán voltunk).

Megoldottuk. Nekem nem kell a kérését kiérdemelnem, neki nem kell engem lenyűgöznie hogy megkapjon. :) Ez egy döntés! Ráadásul életreszóló (elvileg)

25N

Ebben a korban én is úgy érzem, hogy nem igazán kéne a lányoknak felemelegetni ezt.

De ahogy előttem írták, 25 felett, nyugodtan szóba lehet hozni. Barátnőm speciel 4 éve van együtt a párjával, 3 év után került szóba a házasság, kiderült a srác egyáltalán nem házasságpárti, a barátnőm meg nagyon. Még most is megy náluk a huza-vona, nem tudom meddig húzzák...

érdekes....én sose kérdeztem ezt igy meg, de megbeszéltük , hogy mi össze fogunk házasodni...többször esett szó róla, tudtam, hogy a nyáron meg is kéri hivatalosan ugymond a kezemet...egyáltalán nem volt meglepetés lényegében, mert mi már annyira megbeszéltük ezeket...másképp ha nem beszélünk rola, akkor számomra az nem is létezik, ergo nem is akarok feleségül menni hozzá...na mindegy...mi tudtuk mi lesz, belecsempészett egy kis romantikát és ennyi:)

24L

Én is így gondolom. 22 múltam, lassan 2 éve leszek együtt a barátommal. Nem tagadom, örülnék az eljegyzésnek, viszont annak vagyok a híve, hogy eljegyzés után max. egy éven belül házasság legyen, az meg nálunk még nem működne, mert mindketten tanulunk, nincs önálló keresletünk.

Szerintem, ha mesélted a barátodnak, hogy XY-t eljegyezték, az még nem célzás. Én is elmondanám a barátomnak, főleg, ha ő is ismeri. Én sem akarnám "kiprovokálni" az eljegyzést, szerintem nem tesz jót a kapcsolatnak.

És az miért számít kényszernek ha a nő hozza szóba? Valamilyen szinten maradi vagy, mert egyre csak azt írod hogy nem te hoztad szóba. Mi 5,5 éve voltunk együtt és fél éve együtt éltünk a közös házunkban, munkahellyel, suli befejezve stb.. mikor úgy döntöttem megkérdezem miért nem jegyzett még el. Beszélt mindent hogy ő nem akar házasodni, stb..Elmondtam neki hogy ezt komolyan meg kell beszélni, nincs helye ennyi év és közös házba vágás után a mellé beszélésnek. Elmondta az indokait én is az enyémeket. 3 hónap múlva eljegyzett és már akkor bevallotta már így is jobb. Amúgy 2 hete volt az esküvőnk 7 év után és nagyon örülünk neki. Csodálkozik magán hogy régen miért tiltakozott stb.. Sokkal jobb így nekünk és az esküvő is nagyon jól sikerült. Tehát ilyen szempontból maradi vagy. Én úgy érzem ha szeretem egy jó kapcsolatban nincs olyan hogy nem merem szóba hozni, hogy ciki.Hát kivel beszélje meg az ember a szomszéddal?

Más szempontból nem vagy maradi.Én sem sok jót gondolok az iskola melletti eljegyzésekről, mikor még az összeköltözés lehetősége sincs meg jó pár évig még. Mi a munkába állásom után 1 évvel vettük a házat, utána még 1 év eltelt mire beköltözhettünk majd fél év együtt élés után éreztem azt kaptuk amit vártunk, nem volt meglepi és zsákba macska lépjünk tovább.