Hogy ne legyek túl erőszakos?

Én is már 3,5 éve vagyok együtt párommal. Ő idén lesz 30, de még mindig csak a 4-5 éves tervében szerepel olyasmi, hogy házasság meg gyerek.

A másik (aztán harmadik) ember iránti felelősségvállalás rémíti meg a pasikat általában. Akkor nőnek fel érzelmileg a "feladathoz", ha már nem lemondásként élik meg, hogy a legtöbb idejüket a családnak szenteljék a bulizás és a haverok helyett.

Persze én sem bánnám, ha már nem itt tartanánk, mindazonáltal teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a kedvesem egyelőre alkalmatlan ilyesmire. :)

23L

Ha úgy érzed tudsz még várni, akkor érdemes lehet.

Hamarabb lettél kész a családalapításra, mint a Párod.

Sajnos szerintem nem tudna válaszolni, hogy mikor lesz erre kész, ez a kockázat része...

(kivéve, ha konkrét oka van, pl. még egy év suli, vagy pénzgyűjtés, vagy munkahelyi változások, de gondolom ezt már elmondta volna stb...)

Így részedről marad a döntés és a kockázat is:

1. vársz még arra, hogy együtt legyetek készen erre

(kockázat:nem lesz ilyen idő)

2. ha nem bírod tovább (ez sem elítélhető, mindenki máskor érzi), akkor elmondod neki

(kockázat: inkább megteszi, csak el ne veszítsen, vagy úgy dönt ez neki még nagyon korai és elválnak útjaitok)

Régebben még ez is könnyebb volt:) akkoriban a családalapítás olyan elsőbbséget, megbecsülést jelentett,

hogy nem is volt kérdés:)

A Bibliában, ha jól tudom, pl. az ifjú férj 1 évig katona se lehetett, otthon maradhasson az ifiasszonkával, hogy jöhessen a gyermek:)

Mintha én írtam volna a kérdést, annyi különbséggel, hogy 4 éve vagyunk együtt és 2,5 éve élünk együtt...annyi idősek vagyunk mint Ti.

Az én párom sincsen készen még, én pedig nem vagyok egy türelmes tipus. 2 éve vágyom babára, a többiről nem is beszélve.

az utolsó beszélgetésünkkor az mondta, hogy a babához, kellenek " ilyen hülyeségek..." úgy mint a házasság, mert é biztos nagyot akarok.

akkor már mondtam neki, h. engem már nem érdekel, legyünk csak 4en, vagy csak a szülők pluszban, egy ebéddel... az egyetlen luxus kérésem, csak a fotók lennének...de ha nem akkor ez sem..

Aztán, hogy ő még nem kész arra, hogy a gyerek fontosabb lesz saját magánál. Én pedig, hogy nem akarom ráerőltetni, de nekem fontos...

És annyira jók vagyunk együtt, és szeretem, de elgondolkodtam azon, hogy továbblépek, családot akarok, ilyenkor pedig bűntudatom van, már csak azért is mert megfordult fejemben. Pedig ezt még "józanul, tudatosan" gondoltam el, amikor nem voltam szerelmes, egy másik pár kapcsán, hogy én majd nem hagyom magam hitegetni, de nem ilyen egyszerű ez a dolog...

Viszont úgy érzem csak én adok fel az álmaimból, 30-ra szerettem volna 2 gyereket (30 felett nem szeretnék szülni)...de erre:

"Majd...nem olyan sokára..." Viszont nekem már a tegnap is később lenne mint szerettem volna....)

25/L