Olyan rossz érzés ez. Hogy ne vegyem észre a kommentárokat és ne legyen rossz érzés?

Voltam hasonló helyzetben,annyi különbséggel,hogy én nem csináltam belőle lelki kérdést,mert tudtam,hogy jó irányba haladok és a tempo is megfelelő.Sokan kérdezték,eljegyzés,esküvő,baba.Mondtuk,hogy nálunk más a fontossági sorrend.Diploma,állás,saját otthon,aztán ha már nem a szülők etetnek lesz mire házasodni.Gyereket csinálni a hülye is tud,ahhoz nem kell ész.

Amíg boldog vagy és jól érzed magad a bőrödben,addig mindegy,hogy mások mit gondolnak az életedről.

Szerintem ti csináljátok normálisan és az a röhejes, amikor eljegyzik egymást itt ilyen 20évesek, akik a sulit még nem fejezték be, életükben egy napot nem dolgoztak, összeköltözni nem tudnának hol, és egy fillérük sincs olyan, amit nem anyucitól meg apucitól kaptak. Különben meg aki erre büszke, hogy eljegyezték, az valszeg semmi olyat nem ért el életében, amiért tenni is kell valamit, ezért jobb híján ezzel vág fel.

Kezdj el te is visszaszólogatni, hogy mások kontójára nem tervezed előre a jövődet.

Teljesen megértelek, kérdező, hasonló helyzetben érzem magam. Mi is lassan 5 éve vagyunk együtt, de még vissza van 1,5-2 évem az egyetemből és páromnak is. Sokáig nagyon bántott, hogy a környezetemben lévő lányokat eljegyzik. Úgy éreztem, őket jobban szeretik, mint engem, én nem vagyok elég jó, valami baj lehet velem. A párommal sokat beszélgettünk erről, és elmondta az ő álláspontját. Ő azt szeretné, ha már dolgozna, amikor eljegyzés lenne, mert ő így nem érezné a biztos alapot egy házassághoz. Az első néhány fizetéséből eljegyzési gyűrűt akar majd nekem venni, mert szeretne örökre velem lenni, és ha a felesége lennék, de csak akkor, ha már mindketten önállók vagyunk. Megértettem, és elfogadtam a döntését. Ettől persze még várgyom a dologra, de legalább tudom, hogy mi is össze fogunk házasodni, engem is el fognak jegyezni, csak épp akkor, amikor itt az ideje.

Én 21/L, ő 24/F

"Másrészt meg nehogy már Te mondd meg, hogy ki mikor válik el. Mert én nem fogok, megnyugtatlak." Tudod te, hogy hány millióan mondták már ezt előtted és mégis elváltak.

Egyébként én lány vagyok és 26 éves, de sose értettem miért kell sürgetni az eljegyzést? Mi is 5 éve vagyunk együtt, de én teljesen elégedett vagyok a tempónkkal, 1 éve összeköltöztünk, majd előbb-utóbb összeházasodunk, de ha majd 10 év múlva az se baj. Én szabad akaratomból akarok valakivel együtt lenni és nem azért, mert egy papír összeköt és nem irigykedek, ha valakit 1 év után eljegyeznek, inkább felelőtlennek tartom. Azokat akik meg a gyűrűjükkel kérkednek és más témájuk nincs (ismerek ilyeneket), hááát... enyhén szólva megmosolygom és belegondolok, hogyha tényleg ez az egy dolog az amivel "felvághatnak" előttem, akkor elég szegényes életük lehet.

Kérdezővel értek egyet, lehet hogy most sokan felháborodnak főleg akik rettentő modern felfogásúak, de gyereket nem 30 után kell szülni. Legalábbis az elsőt nem. Én meg pont azokat tartom felelőtlennek, akik teszem azt 35 évesen szülnek, azoknak a gyerekük mégcsak 18 éves lesz, amikor ők már 53 évesek. Lehet meg sem érik hogy unokájuk legyen. És azt is fontosnak tartom, hogy egy gyerek házasságba érkezzen, mert mi van, ha már nagyobbacska lesz, és egy reggel azt kérdezi az anyukájától: Anyu, te miért nem vagy Apu felesége?

Házasságot pedig csak egy kipróbált és jól működő kapcsolat "megkoronázásaként" tudok értelmezni. Szerintem ez a világon a legszebb "gesztus". Ha két ember egymásra talál 25 éves koruk előtt, mi van akkor? Feltételezem, nem ők egymásnak az elsők, tehát van tapasztalatuk, el tudják dönteni, hogy most ez a kapcsolat megérett a továbblépésre vagy sem. Ha igen, akkor mire várni? Számolják az éveket csak azért, mert körülöttük mindenki más még kalandokat keres?