Bennetek az eljegyzéskor (vagy előtte) volt kétség? Vagy tudtátok, hogy jól döntötök?

"mi van, ha megismerek mást, akit jobban szeretek majd."

Ha a kapcsolatod jól működik - amiért ugyebár folyamatosan mindkettőtöknek tenni kell - akkor nem fogsz csak úgy sitty-sutty beleszeretni másba. Ez a "meglátni és megszeretni" dolog max akkor léphet életbe, ha olyan ingerszegény környezetben vagy (nem kapsz meg valamit a párodtól - talán mert nem kéred/érdemled ki), hogy gyakorlatilag mindenbe belezúgsz, ami új és jobbat ígér.

Szereted ezt a férfit? El tudod vele képzelni a jövődet?(egy irányba haladtok?) Igazi társ, akit nemcsak szerelemmel, hanem őszinte szeretettel is szeretsz? Megbecsülöd őt annyira, hogy ne "szeress bele" másba? Ha igen, akkor ne agyalj. Ne legyen ez egy önbeteljesítő jóslat, amit ha kigondolsz, valóra is válik.

Én 5 éve vagyok együtt a párommal, több mint 2 éve együtt is élünk. Amiért még nem házasodtunk össze az annyi, hogy még egyetemre járunk. Utána tervezzük.

Nincs bennem kétség. Imádom Őt. Boldog vagyok vele és nem hiszem, hogy ezt ilyen formában megkaphatnám mástól. Nem is vágyom senki másra.

Szerintem nem jó előjel a kétely. De csak azért, mert ha "beeszi" az a gondolat a fejedbe magát, hogy mással lehetne jobb is. Akkor lehet nem most, de 10-15 évnyi házasság után kiütközhet. Amikor leéltél valakivel egy fél életet és rádöbbensz, hogy nem próbáltál ki mást, nem voltál mással és talán más jobban/máshogy szeretne.

Anyósom járt most így 25 évnyi házasság és 3 gyerek után. Most döbbent rá, hogy ő "nem volt igazán boldog".

Szóval, ha úgy érzel nem lennél nyugodt a tudattal, hogy Ő az utolsó/egyetlen férfi innentől kezdve az életedben. Akkor szerintem nem tartoztok igazán össze, vagy nem a megfelelő időben találtatok egymásra.

Ha ezt a kételyt fel tudod dolgozni és nem veszteségként megélni, akkor viszont jó döntés a házasság.

2. vagyok. Ezesetben elég komoly döntés előtt állsz:

a) elhagyod ezt a csodálatos embert, akihez foghatót valószínűleg sosem találsz, de cserébe 'kipróbálhatsz' más férfiakat is. Ha ezt teszed, a csodálatos férj-apa-legjobb barát sosem lesz már többé a tied.

b) vele maradsz, boldog leszel, egészen addig, míg nem kezd langyulni a kapcsolat(márpedig egy házasság sem ég elejétől a végéig 180 fokon). Ekkor aztán megszaporodnak a viták, bizonyítod magadnak, hogy a férjed elvette tőled a lehetőséget a boldogságra. "Beleszeretsz" másba (akivel valószínűleg sosem fogod olyan jól megérteni magad, és feleannyit sem tud nyújtani neked. De a lopott órákban boldognak érzed magad. Idővel pedig két szék közül a pad alá esel.)

Minden kapcsolatnak ára van. Az igen-nel nem teszel mást, mint vállalod az árat azért az emberért, aki elvesz téged. Mérlegelj.

Mi még távol állunk az eljegyzéstől (egyetem), de bennem nincs kétely már most sem, pont azért, mert úgy gondolkodom a házasságról, ahogy fentebb írtam. Csodálatos párom van. Soha a kapcsolatunk alatt nem éreztem még csak bizsergést se más iránt. Tudom, ki mellett van a helyem. Ha hiányzik valami, akkor az ő maga, mikor nem lehetünk együtt.