Miért gondolta meg magát?

Hát nálunk azért az van, hogy tudjuk, hogy hol a másik, és szólunk egymásnak, ha valami program közbejött, vagy munka után késve ér haza, stb. Ez nem a bizalom hiányát jelenti, de nálunk ez alap.

Szerintem is külön úton jártok. Két választásod van: vagy vársz rá, hogy hátha vállalja idővel a nagyobb kötöttséget, vagy végét vetsz a kapcsolatnak. Mindkét döntés előtt egy alapos beszélgetés kellene.

Ezt veszekedés közben mondta, nem jelent semmit. Mármint vedd komolyan, hogy ellenőrzésnek érzi, a faggatod, és ne csináld, de a házassági szándékáról ez nem információ. Én is mondom a vőlegényemnek hogy pakolok, megyek haza anyámhoz, pedig enyém a lakás, anyám meg 400 km-re él. Ezeket csak úgy kiabálja az ember.

Én se szeretek beszámolni, mikor, hová megyek, nem azért, nincs benne semmi,csak nem szeretem sorolgatni, milyen dolgaim vannak. Szerintem bőven elég a "dolgom van, estefelé jövök," vagy "barátnőmhöz megyek, nem tudom meddig maradok"

Ha érdekes, vagy beszélgetős kedvem van, úgyis elmesélem. De ne kelljen már kéredzkedni, mint a napköziben , a saját otthonomból!

Ez a rákérdezés, amiről írsz, nagyon gáz! Majd mondja! Ha nem bízol meg benne teljesen, akkor minek akarsz hozzámenni?

Én sose csinálnék olyat a párommal, amitől tudom, hogy majd fel robban!

Szólni fog, ha elakar venni, de ez az öregasszonyos faggatózás a legjobb út, hogy elmard magad mellől.

Megmondta, miért gondolta meg magát. A kérdés az: te mit szeretnél?

Férjhezmenni pár éven belül? Akkor szakíts, keress mást!

Vele szeretnél élni? Akkor is, ha esetleg nem akar gyereket, házasságot? Akkor maradj, és ne feszegesd a családalapítás dolgot!

De ha vele maradsz, változtatnod kell a szokásaidon, különben lassan elidegenedtek, és akkor egy csomó időt elvesztessz. Mármint, ha lassan elmarod magadtól, akkor annyival később kereshetsz új párt. Ha nem akarsz egyedül lenni.

Te őt is szeretnéd, meg családot is. De minden vágyunk nem mindig teljesülhet egyszerre. Most ez az ábra.

Szerintem a 13:30-as ötleted jó, próbáld ki.

Mi csak akkor mesélünk a napunkról, ha valami extra történt. Amúgy örülök, hogy túl vagyok rajta, semmi kedvem újrarágni.

A gyerekekről szoktunk beszélgetni, zenéről, emlékekről, barátainkról. Vagy a terveinkről. A családról. Filmekről, vagy hogy mit olvastam, mit láttam vagy mit hallottam...

Napunkról nem. Csak fönti felvetés miatt írom. Most nem aktuális őt szoktatgatni, most inkább magadat!

A férfiaknak sokszor idő kell: hagyni kell magábamélyedni, aztán ha eljön az ideje(ő érzi mikor) akkor úgyis elkezd mesélni. De van hogy napokat kihagy. Gondja van, azon gondolkozik pl. vagy csak pihenni akar.