Elég érett lesz valaha?

Hogy az lesz-e valaha, egy idegen férfiról netes idegenek által nem megválaszolható kérdés.

De ha ő MOST nem érzi magát annak, akkor ez így van, ezen nincs mit firtatni. A nők sokszor ott rontják el hogy erőltetik hogy kérjék meg a kezüket. 24 évesen elég kevés pasi van aki már házasodni akarna...legalábbis napjainkban. Ugyanis egyre tolódik ki a családalapítás, a fiatalok egyre tovább meg akarják őrizni a függetlenségüket.

Ha neki nem csak gyűrű és egy vacsika az eljegyzés, hanem annál sokkal több, akkor valóban jobb, ha vártok. Mert oké, megkéri, ad egy gyűrűt, örültök egymásnak aztán évekig jegyben jártok? Ettől nem lesztek szerelmesebb pár. A házassághoz meg valóban az kell, hogy maximálisan érettnek érezze magát.

1. Tényleg nem elég érett, és ezt ő is érzi, tehát következetes, ami jó, mivel azt mutatja, hogy már érettebb mint az éretlen. :D

2. Fél az elkötelezettségtől. (Érthető, hiszen manapság mindenhol azt hallja az ember, hogy a házasság milyen rossz. Lehet ez is befolyásolja)

3. Lehet, hogy csak biztosítani akarja a jövőtöket, és ahhoz nem érzi magát elég érettnek, még ha megvan mindenetek akkor se. Nem tudom...

Egyébként, meg ha tényleg szeret, szeretitek egymást eljön az ideje amikor meglep egy gyűrűvel úgy gondolom. Nem kell pánikolni. :)

22 éves párom, pont ezt mondja, illetve azt, hogy fél attól a felelősségtől ami a nyakába szakad az eljegyzéssel.

mi 4,5 éve együtt vagyunk...

Néha én is azon gondolkodom, egyáltalán eljön-e az idő?

22 és 23 évesen a legtöbben épphogy elkezdik a valódi felnőttkort.......napjainkban a családalapítás 25 körül, fölött kezdődik, semmiről nincs lekésve egyik 22 meg 23 éves lányzó sem, akiknek még nem akarják bekötni a fejét......nem öreganyáink idejében élünk, hogy aki nagy 23 évesként még nincs eljegyzve mint "gyűrűsmenyasszony", az már pártában marad a fiúja meg egy komolytalan fráter, az ég szerelmére...A 22-23 éves fiúk még nemigen akarnak asszonyt meg gyereket, és jól is teszik. Éljék ki magukat, aztán akkor alapítsanak családot, ha már biztosak magukban.

Tényleg nem kellene az ilyen nagyon fiatal lánykáknak már a gyűrűn agyalniuk, ennyire kétségbeesetten. Hova siettek? A legtöbben ennyi idősen még épphogy csak szárnyakat próbálgatnak, egyetemet fejeznek be és első albérletet keresgélnek....nem maradtok meg vénlánynak, nyugi, ha nem lesztek gyűrűsmenyasszonyok 24 éves korotokig.

A fiúk később érnek, később érzik a súlyát az egésznek. Sőt, talán jobban érzik a súlyát. Az eljegyzésben ugyanis a lány ezt látja:

- jaj lesz egy gyűrűm, a fiúm kifejezi hogy imád és örökkön-örökké boldogan élünk, előtte eljegyzési ebéd és minden csudiromantikus

a fiú meg ezt:

- eljegyzem, amint látom, mikor tudom megteremteni a házasélethez a hátteret, mert ha családom lesz, már nem csak magamért leszek felelős hanem egy, vagy több másik életért is.

A fiúk ebből a szempontból nem biztos, hogy később érnek, hanem inkább azt mondanám: jobban felfogják a szépséges gyűrűcske súlyát.

15:15

Én maximálisan egyetértek Veled, én vagyok a 22 éves lány akihez azt hiszem szóltál.

Nem érzem elkésve magam és nem is siettetek semmit, csak már annyira régen együtt vagyunk, hogy vágyom rá. És nem a gyűrű, nem a ceremónia kell nekem, nem vagyok "lagzihiéna" sem. Felőlem jöhet a rézdrót is. De szeretném átélni a pillanatot, látni a párom szemében, hogy igen, velem akar megöregedni. (tudom, hogy így van, de "másképp" is át szeretném élni) Szeretném megölelni a szüleit majd, és szeretnék megköszönni nekik mindent...

Persze, igen a felelősség, ő is erre gondol és tisztelem benne, legalább kettőnk közül valaki racionális.:)