A barátom nem érett a gyerekneveléshez (és még én sem eléggé), fiatalok vagyunk, bele tudunk majd szokni valaha is a szerepünkbe?

A férjemnek is kb ennyi idősen lett gyereke. Most már 18 éves a gyerek, de mesélte, hogy eleinte nem tudott mit kezdeni vele. Viszont kb 4 éves korától már nagyon élvezte a gyerekezést, tudott vele komolyabban játszani, tetszett neki a "gyerekszáj".

Szerintem belejöttök ti is idővel!

Szerintem is bele fogtok jönni. Ez egy új szerep mindkettőtöknek, amúgy is bele kell jönni.

A férfiak többsége eleve csak a gyerek pár éves korában kezdik felfogni a dolgot (hacsak nem akarták nagyon-nagyon), mert onnantól kezdve lehet nagyon sok dologra megtanítani.

Biztos bele fogtok jönni, csak mondjátok el ezeket az érzéseiteket egymásnak. Akkor is ha épp azt érzitek, hogy elegetek van az egészből. Könnyebb tudni, hogy a másik hogy érez.

Arról nem is beszélve, hogy a szülő szerep az elején mindenkinek furcsa. Te ettől még jó anya vagy! Ezt sose felejtsd :)

Én is 21 évesen szültem, mára a babám már másfél éves.

Teljesen megértem amit érzel, ez természetes. Hirtelen jött a baba, fiatal vagy még, nem tudtál kellőképpen felkészülni az anyaságra. Az elején én is úgy éreztem, ahogy te, de mára már teljesen elmúlt, már nem a testvéremként tekintek a gyerekre. Megismertük egymást, és az is sokat segített, hogy hihetetlenül gyorsan fejlődik egy ilyen kisbaba. Az én csemetém már mondja, hogy anya, papa, megölel, puszit ad, és ezek a világon a legjobb dolgok! :D

Sajnos, mindig mások leszünk, a mi lett volna ha kérdés mindig ott lesz valahol legbelül. De meghoztunk egy döntést, amin már nem lehet változtatni, így ebből a szituációból kell kihozni a legtöbbet.

A mi életünk teljesen más mederben zajlik, mint a többi kortársunké, de szerintem ez nem feltétlenül rossz, sőt!

Az életünk már nem csak a bulizásról szól, ez tény. Minket sokkal fontosabb célok vezérelnek, és ezeket a célokat el lehet érni! Le fogsz diplomázni, lesz állások, házad, kocsid stb. Csak minden egy picit nehezebb, de nem lehetetlen megcsinálni, pláne, ha kaptok szülői segítséget is!

Én idén februárban diplomáztam, nem halasztottam a sulit, iszonyú nehéz volt, de túl vagyok rajta! Szeptembertől Manó bölcsis lesz, így dolgozni is el tudok menni.

Egyébként a párom az elején nagyon nem tudott mit kezdeni a gyerekkel-néha még ma sem tud- de a lényeg, hogy próbálkozik és a babánk imádja őt! A férfiak, fiúk általában "bénábbak" a gyereknevelés terén, és még nehezebben alakítanak ki szívből jövő személyes viszonyt a gyerekkel, mert mások, mint a nők. Egy anyának természetesen jönnek ezek a dolgok.

Az anyukám azt mondta nekem, mikor még a pocakban volt Manó, hogy a szülés után nem fogom egyből imádni a gyereket, nincsenek olyan húúú érzések, mint amiket a filmekben látni. Ez a nagyon mélyről jövő szeretet, az idő múlásával fog csak kialakulni. Nem hittem neki, de tényleg igaza lett. És ettől nem vagyok rossz anya, mert nem egyből ömlengtem. Most már szerelmes vagyok a gyerekbe!

Nem az számít, hogy terveztétek, vagy nem terveztétek! A lényeg, hogy szeressétek egymást, és akkor minden rendben lesz!

Jó szülők vagytok! :D