A barátom valószínűleg meg fogja kérni a kezem. Szeretem őt, de én még nem igazán szeretnék eljegyzést. Mit tegyek?

Annyira tanácstalan vagyok most... 22 éves lány vagyok, a barátom is ennyi. Másfél éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, harmonikus a kapcsolatunk, mindketten hosszú távra tervezünk. De...

Én mindig úgy képzeltem, hogy "járás", majd ha lehetőségünk adódna rá, összeköltözés (egyelőre ez még nehezen lehetne megoldható, anyagi okokból), majd egy-két év együttélés UTÁN eljegyzés, és röviddel utána esküvő. Mert nálam az eljegyzés az ténylegesen az esküvő előtti utolsó lépés, amikor már mindketten teljesen biztosak vagyunk benne, hogy igen, összeházasodunk. Az eljegyzésnél döntjük el, ott "véglegesítjük" a döntést, az esküvő meg ezek után ennek a döntésnek a megünneplése.

Mindig úgy gondoltam, hogy csak akkor tudnám egy férfi mellett elkötelezni magam (házasságot értek ezalatt), akit legalább egy év együttélés (de inkább 2-3) alatt megismerhettem, tudom, milyen vele lenni a jó, a rossz napjaim, megismerem az olyan apró szokásait is, ami a "járás" szakaszában még nem jön elő. Tudom, manapság az eljegyzést sokan egy komolytalanabb dolognak tartják, hogy az nem kötelez semmire, meg hogy csak kifejezzük vele hogy hosszútávra tervezünk, de nálam (talán konzervatív vagyok?) még összekapcsolódik a közeli esküvővel.

Szóval, most 22 évesek vagyunk, egyetemen ismerkedtünk meg, másfél éve járunk. Ő koleszos, én albérletben lakok két másik lánnyal. Hétközben általában heti kétszer találkozunk (akkor általában együtt is alszunk), de van, hogy csak egyszer. Ezen kívül hétvégéket is szoktunk együtt tölteni, kb három-négyhetente. Szóval NAGYON távol áll ez attól, ahogyan egy együttélés során megismeri a társát az ember.

Most jön a bökkenő. A párom íróasztal-fiókjában találtam egy gyűrűt. NEM kutakodtam - ott tartja az ollóját, celluxot, ilyesmiket, és mindig mondta, hogy nyugodtan vegyem ki, ami kell. Egy kis fóliába volt becsomagolva, köves gyűrű. (Én nem hordok semmilyen ékszert, tudja, hogy nem is szeretem őket nagyon, tehát "csak úgy" biztos nem venne nekem ilyet.) Ráadásul már egy hete szervezi, hogy a jövő pénteket mindketten tegyük szabaddá, mert szeretne egy "különleges" estét, de nem árulja el, mire gondolt. Ha rákérdezek azzal hárít, hogy olyan keveset voltunk kettesben mostanában, csak szeretne romantikázni egy kicsit.

Ha megkéri a kezem, nem tudom, mit mondjak. Szeretem őt, jelenleg el is tudom képzelni, hogy összekötjük az életünket, de mint mondtam, nekem kellene még pár év ahhoz, hogy biztos legyek benne, őt akarom férjemnek. De már neki is mondtam azt többször, hogy én nagyjából hogy képzelem ezt a szerelem-együttélés-eljegyzés-házasság dolgot...

Ha pénteken tényleg elém áll egy gyűrűvel, mit tegyek? Óriási csalódás lenne neki szerintem, ha nemet mondok (talán azt is mondaná, hogy így nincs értelme folytatni). Ha viszont igent, azzal én adom fel az elveimet, és nem lenne egy igazi "igen, felőlem akár házasodhatunk is!"-igen...

22/L