A barátom valószínűleg meg fogja kérni a kezem. Szeretem őt, de én még nem igazán szeretnék eljegyzést. Mit tegyek?

Értem, amit mondasz, és nem, nem venném félvállról az eljegyzést, de nem is én vagyok ebben a helyzetben, mint a kérdező, kár engem belekeverni.

Alapvetően abban van különbség, hogy minek tekintik az emberek az eljegyzést. Nekem ez egy lépcsőfok a házasság és a szimpla járás közt, ami arra utal, hogy mindezt majd az esküvő követi.

Továbbra is fenntartom azt, hogy nem hazudnia kell a kérdezőnek, hanem átgondolni, mérlegelni a dolgokat. Persze, hogy van egy logikai sorrend, és érthető is, hogy ebben a sorrendben az összeköltözést követi az eljegyzés, de mi történik akkor, ha ez a sorrend megfordul? Bármennyire is szeretnénk biztosra menni az életben, van, mikor nem úgy jön ki a lépés - mert egy párkapcsolat nem egy főből áll. A kérdező most kapott valamit, amit kevés lány kap meg eljegyzés előtt: időt arra, hogy átgondolja, mi vár rájuk, ha elfogadja a gyűrűt és mi vár rájuk, ha nem. Azt is írtam már, hogy ha eddig tisztelték és szerették egymást, ha valóban összeillenek, akkor meg tudják beszélni a dolgokat. Ennek közös háztartásban is működnie kell majd. Ha mindketten tesznek érte, látják maguk előtt a közös jövőt, nem lehet nagy baj. Ha egymás mellett a helyük, együtt is maradnak. Szerencsétlen helyzet ez, de ha már így alakult, akkor a kérdezőnek van ideje számba venni az elmúlt másfél évet, összehasonlítani más kapcsolatokkal, tapasztalatot cserélni ismerősökkel.

Mindig oda lyukadunk ki, hogy mindenkinek mást jelent az a bizonyos gyűrű. Amit neked szimbolizál, az nekem a házasság. Hogy ki mekkora jelentőséget tulajdonít az eljegyzésnek, az csak rajta múlik.

20.51

Úgy tűnik, nem csak nekem bántotta a szemem, hogy milyen gyerekes sértettséggel kezdtél el vagdalkozni, csak mert valaki nem értett veled egyet. Ő nem személyeskedett veled, te meg éppcsak azt nem írtad, hogy "Gyere ki a hóra, köcsög!"...

De hogy érdemben is hozzászóljak a témához: nem szabad szerintem udvariasságból igent mondani. Hülyeség. Onnan a következő lépés, hogy udvariasságból hozzámegy. És akkor kicsit visszaugorva az időben: lányok, szerintem udvariasságból járjatok az első sráccal, aki rátok veti sóvár tekintetét! Ez irónia volt, mielőtt valaki félreérti. Kicsit talán átlátszó lenne, ha a kérdező egyszercsak minden nap szóba hozná, hogy hű, de nagyon fiatal ő még az eljegyzéshez. Vigyázni kell, hogy ne legyen feltűnő, és főleg, ne legyen bántó. De ha még így is megkéri őt a srác, akkor egyetértek, hogy ne mondjon igent, de nemet sem, hanem annyit, hogy még korai, és ha x idő múlva még mindig mindketten úgy érzik, hogy együtt tervezik a jövőt, akkor kérje meg újra.

Visszatérve: nem, nem mindegy, hogy mikor jegyzik el egymást a párok. Sokan vannak, akik életük első szerelméhez mennek hozzá. Ennyi erővel sokan 16 évesen is eljegyezhetnék egymást. Csak ugye akkor még nem tudhatja, hogy vele akarja-e leélni majd az életét. Mint ahogy a kérdező sem érzi még magát készen arra 22 évesen, hogy igent mondjon valakinek. Ez nem zárja ki, hogy 2-3 év múlva ugyanannak az embernek boldogan legyen a menyasszonya.

"másfél éve vagyunk együtt"

"nekem kellene még pár év ahhoz, hogy biztos legyek benne"

Itt most mindenki milyen megértő.

A múltkor egy pasi írt hasonló kérdést,

és mindenki leba.szarintotta, hogy így "nem halad a kapcsolatuk, ha húzza az időt"

és csak elcseszi a csajnak a lehetőségét arra, hogy olyan párt találjon, aki el is veszi.

Akkor, hogy is van ez??

Na mesélj!

Megkért????

"Ráadásul már egy hete szervezi, hogy a jövő pénteket mindketten tegyük szabaddá, mert szeretne egy "különleges" estét"

57%: Ma még csak szerda van. :P