Szerintetek ebben az esetben mi a helyes reakció-eljegyzés elég kényes kérdés?

Sziasztok! Fiatal pár vagyunk, együtt élünk, megvan a "mi egymásnak lettünk teremtve érzés" az első pillanattól kezdve ahogy megláttuk egymást. Egy ideje a levegőben lóg már az eljegyzés: részéről a kérdés-gondolom várt a megfelelő alkalomra-, részemről pedig a sejtés. Valamelyik nap viszont felhívott, hogy a segítségemre lenne szüksége mert hetek óta ezen agyal mert karácsonykor vagy szilveszterkor szerette volna megkérni a kezem de egy helyen csinálnak olyan gyűrűt amit elképzelt- egy korábbi beszélgetés kapcsán megbeszéltük hogy mindkettőnknek ez az anyag a szimpatikus-,viszont a gyűrű ára az egeket veri, szinte megfizethetetlenül sokba kerül. Megkérdezte hogy mi legyen, akarjuk-e annyi pénzért, vagy nézzünk szét közösen, és rendeljünk esetleg a netről(kb 8-szor olcsóbban) vagy menjünk el együtt ékszerboltba hátha megtetszik vmi stb. A gond az, hogy este mikor hazamentem szinte le volt törve hogy nem örülök ennek a hírnek, mondtam neki hogy de igen, csak azért nem olyan kitörő az örömöm mert nem így képzeltem el, hogy "megkéri" a kezem, elmaradt a meglepetés varázsa. Másrészről meg örülök hogy megtisztel és elmondja mi a gondja. Természetesen jó hogy itt tartunk, hogy ennyire komolyan gondoljuk mindketten, de egyszerűen a lánykérés módja miatt nem tudom tökéletesen átélni ezt a helyzetet, úgy érzem meg lettem fosztva egy pici csodától, és sajnos ezt nem lehet már pótolni. A kérdés a következő: szerintetek hogy kéne ehhez hozzáállnom, hogy őt se bántsam meg? Megjátszani sajnos nem tudom a kitörő örömet.