Szerintetek ebben az esetben mi a helyes reakció-eljegyzés elég kényes kérdés?

Az én férjem úgy kérte meg a kezem, hogy viccelődtem vele az esküvőről, ő pedig "hozzám vágta", hogy "oké, menjünk be, írjuk alá..."

Köpni-nyelni nem tudtam, nem hittem el, egyrészt a meglepettségtől, másrészt mert én sem így képzeltem.

De miután leülepedett bennem a dolog, eszem ágában nem volt azon agyalni, hogy ennek így kell-e lennie vagy sem. Hogy romantikus, hogy nem.

Amúgy nálunk volt egy kísérőgyűrű. Azt válassza ki a férfi (bár én kicsit ebbe is belekontárkodtam). Én amúgy elvártam volna a férjemtől, hogy karikagyűrűt velem együtt válasszon, hiszen az kettőnk döntése, hogy összekötjük az életünket és azt életünk végéig viselni fogjuk (jó esetben). Ha ez vígasztal, mi 3 hónapon át jártuk a várost, hogy megtaláljuk a nekünk való karikagyűrűt. Hát nem sikerült. Így csináltattunk egyet, ami szép, de érezzük, hogy nem az igazi. Ha majd meglátjuk azt, amire elsőre azt mondjuk, hogy ezt kerestük és úgy fogunk állni, hogy lesz rá pénzünk, akkor megvesszük azt...

Én a helyetekben nem rendelnék netről, teljesen máshogy mutat egy katalógusban egy gyűrű, mint élőben (ez tapasztalat). Arról nem beszélve, hogy átvágás is lehet benne...

Ez az, mikor az élet és a túlzott romantikavágy egymással ellentétbe kerül. Gondolom, te már mindent előre elképzeltél, lánykérés, esküvő, élet egymással egy szép lakásban, egymás után jönnek a gyerekek, egymás mellett békés öregkor... És ha az élet nem úgy alakul, akkor egyre csalódottabb és csalódottabb leszel, ami megmérgezi a kapcsolatot, amitől még jobban nem fog az álomra hasonlítani...

Szóval vagy most abbahagyod az elvárásokat, vagy készülj a leírtakra.

Legelső válaszoló vagyok.

Kedves 8:27-es, közel sem jársz te ahhoz, hogy megértsd mi zajlik le egy férfiben amikor lánykérésre készül, lehet van olyan is aki az általad leírtakhoz hasonlít, vagy pontosan olyan de nem kell általánosítani. Én igenis meg fogom kérni a páromat, szerelemből, mert vele akarok élni, mert számomra nincs jobb és szebb. És igen, szeretek a kedvében járni, szeretném boldoggá tenni, azzal, hogy tisztelem, szeretem és becsülöm, ha ő boldog mellettem akkor én is az vagyok. És nincs ebben semmi papucs, mert kölcsönösen így működik, nem adott fel senki semmit. És mindezt egy harminc közepe fele járó férfitől, erre varrj gombot. S nem vagyok csicska, sem hájas, sem nyálas, férfi vagyok, vannak érzéseim és vállalom, kimutatom és büszke is vagyok rá.

Az igazi csoda, a varázs, hogy egymásra találtatok. Ezt a továbbiakban éberen kell védeni, őrizni az álvarázsoktól. Minden anyagi, látványszerű: álságos. És igyekszik lerántani azt a szubtilis, törékeny érzést: két fél eggyé válik. Ez természete: mert lényege szerint duális, tükröződő gondolkodása épül, megakadályozni igyekszik az eggyé válást – mert akkor megszűnik. Ördögi: diabolikus – di – a kettősségre utal. Megosztani, ellentétbe állítani akarja az egymás mellett állókat, az eggyé válókat. És ennek révén pokollá változtatni a mennyei boldogságot. Nagyon is csillogó eszközei vannak, jó bűvész, nagyon el tudja hitetni: boldogok leszünk általa. És, becsapódva az emberek elfelejtik: hiszen boldogok voltak – amíg nem engedtek az álnoknak.

[link]

Puskin meséje, amikor az aranyhalacska teljesíti kívánságát a halásznak, aki életét meghagyta. A kívánság, az anyagi vágyak teljesülése egy folyamatot indít: a teljesüléskor azonnal(!) születik a következő, ez törvény, ez egy láncolat. A halász, a csodát átélve – beszél a halacska - nem kért ellenszolgáltatást, neki az elég volt, átélhette a csodát! (az igazán fontos és az örökkévalóság felé mutató dolgok ingyenesek életünkben) - de felesége elégedetlen, --miért nem kívántál szép házat? – miért nem palotát? miért nem hogy császárnő legyek? A végtelen(a tenger) úrnője – a tisztaszívű halász, mert szereti, megpróbálja elérni a halacskánál. De közben sohasem boldog senki! De ezt – a (buddhista) halacska jól tudja: csak egyféleképp lehet ezt megszüntetni: elvágni a láncolatot (a vágyak megszüntetése, tanítja Buddha).

A halász hazamegy, és újra a viskó előtt találja telhetetlen asszonyát, a teknő előtt. Akkor vége a mesének: de tudjuk: innen, most lehet kezdeni a valódi értékrend szerint élni, a valódi szeretetet élni, ami nem a vágyak múlandó, ideig-óráig tartó beteljesülése,

hanem az örökkévalóságba beágyazottan megvalósítható.

én 4 éve vagyok kapcsolatban és az első-második évben én is azzal álmodoztam hogy meglepetés szerűen kéri meg a kezemet.

Ma már az ez álom odáig jutott,hogy ha előre megbeszélnénk hogy ekkor és ekkor elmegyünk együtt gyűrűt nézni,akkor is kiugranék örömömben a bugyimból.

Értem én,hogy vártad hogy meglepetés legyen.

Nem így alakult,ezért most "meg vagy sértődve és el vagy szomorodva".

Szerintem így még jobb,igaz nincs meg a meglepetés hatása,de együtt választjátok ki a gyürüket ami 100%mind kettőtöknek tetszeni fog.És ez is tudod mekkora élmény lesz,hogy együtt járjátok az ékszerboltokat???:))

Én irigyellek!

"Fel a fejjel" nem úgy alakult ahogy azt te akartad eredetileg,de a lényeg ugyan az!Örülj neki és jó gyürü nézegetést! :))

Kedves # 16/19!

Nem általánosítottam. Azt írtam a "legtöbben". Ez nem átlalánosítás, hanem egy rész az egészből. Vannak természetesen olyanok is mint te. Csak ez a ritkább. És az hogy harmincas éveidben jársz éppen engem igazol, mivel volt időd kiélni. vagy nem kiélni magad. Rájöttél mi a fontos az életben, minek van értéke...

De a lányok ezt várják már egy 23-24 éves fiútól is...

Na de mindegy.

Egyébként ajánlom Allan és Barbara Pease könyveit, abból megértitek a másik nemet. Nem az ujjamból szoptam amiket írtam.