Miért akarom ennyire? Normális ez a ragaszkodásom az eljegyzéshez?

Utolsó 2 hozzászólónak

Olyat egy szóval sem említettem, hogy muszáj volt, miután megkérték a kezem jó ideig vaciláltam, mire igent mondtam. Nem volt romantikus lánykérés, már gyerek is volt, ezért vetődött csak fel a házasság gondolata. Az nem érdekel, hogy a környezetem mit gondol. Viszont az igen, hogy nagyon sok mindent nem tudok csak élettársként intézni. Hivatalos ügyekhez sajnos kell az a rohadt papír. De mivel engem ilyen szempontok vezéreltek, nem is tartottunk nagy esküvőt. Ezért nem értem, hogy Ti hol láttok ebben logikai bukfencet. Én így, hogy voltam élettárs is és most már feleség érzem, hogy semmi nem változik egy papírtól. Nekem nem ezzel bizonyították, hogy szeretnek. De még mindig azt kérdezem, milyen "bizonyíték" az amire kényszeríteni kell egy férfit? Mért nem hozhatja meg ezt a döntést önállóan?

Szívből gratulálok! Én is irtam anno egy hozzászólást, hogy még nem kérték meg a kezem (akik több mint 6 éve vagyunk együtt), azóta én is menyasszony vagyok, és kimondhatatlanul boldog!

Az aki azt mondja, hogy nem változik semmi, azt sajnálom, mert nem érzi azt amit mi! Igen is változott, teljesen más úgy bemutatkozni, hogy menyasszonyom/vőlegényem....

Mégegyszer gratulálok! Esküvő mikor lesz nálatok? Nálunk két év múlva tavasz vége, nyár eleje!