Hagyjam, hogy eljegyezzen, vagy szakítsak vele?

Teljesen meg tudlak érteni. Mégis nyolc év után még meddig kellett volna várnod?Abszurd. Anyám mondta mindig, h a férfi elvan a langyos pocsolyában.

Én a kezdet kezdetén megmondtam a páromnak, hogy komoly terveim vannak, családot szeretnék, gyerekeket, ha nem így látja, ne húzzuk egymás idejét. Nem értette, kérdezte, mi ez a nagy sietség. ELmagyaráztam, hogy 30 éves korom előtt szeretnék szülni, és szerintem ezek a dolgok egy nő életében tényleg nem érnek rá, nem arról van szó, hogy sietek, hanem arról, hogy ő akár 40, 50, vagy 60 évesen is kezdhet új kapcsolatot, alapíthat családot, én nem. A második közös karácsonykor megkérte a kezem.

Az a baj, hogy ha egy férfinak az eljegyzésről beszélsz, ő azt hiszi hogy a lánykérés másnapján oltár elé kell vezetnie, holott a nők nagy többsége sem vágyik esküvőre, a gyűrű inkább egy gesztus, amivel a férfinak jeleznie kellene, hogy egy életre tervez.

Szerintem ha ezt ki kell hisztizni, nem vagytok egymáshoz valók. Aki szereti a párját, annak nem a gyűrűn múlik, akkor se, ha az egy hivatalos dolog.

Ha igazán szeretnéd őt, akkor nem hisztiznél neki ilyenen, hanem türelmesen megvárnád, míg neki is megfelelő az idő, egyáltalán nem biztos, hogy tudod, hogy miért nem kért meg eddig, vagy miért várt volna még. A pasik nem mindig beszélnek mindenről, de ha megtalálod az igazit, akihez tartozol, akkor is megérzed minden rezdülését és gondolatát, ha nem vagytok együtt, és nem erőszakoskodsz ilyen dolgokban.

Sokan itt rontják el, aztán évek múlva csodálkoznak a következményeken, csak senki helyett nem fog más élni és gondolkodni, és érezni.

nem kellett volna erőszakoskodnod, mert ezzel nagyon elqrtad...

szerintem mostmár ne menj hozzá még ha meg is kér, mert az eléggé visszás lenne....

Szia!

Én is teljesen egyetértek veled.. Persze, 25 évesen még van időd, de most nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy 8 éve együtt vagytok...

Most jól le lehet pontozni, de tuti én is "hisztiztem" volna... Lesz ami lesz..

Borzasztó rossz érzés úgy várni az alkalmakat, ünnepeket, éveket, hogy na talán most majd megkéri a kezemet, de ennek ellenére semmi.

Tudod miről beszélsz, én is ilyen cipőben járok vmilyen szinten. Párom kb az első hét után mondta, hogy fél év múlva eljegyez (olyan szépeket mondott, hogy csak na), most meg hallani se akar róla.. Sőt, be se ismeri, hogy ilyet mondott..Próbálom nem is felhozni neki, mert mindig veszekedés lesz belőle..

Nem azt kértem, hogy rögtön vegyen el, hanem vmilyen szinten jelezze felém, hogy igenis fontos vagyok neki.

8 év sztem nagyon is elég idő ahhoz, hogy végre eldöntse azt, hogy mit akar. Ráadásul nincs

Ráadásul a legszarabb ilyenkor azt látni, hogy "hajadon" ismerőseid egyre csak fogynak, mindenki férjhez megy, megnősül, de TE meg még ott vagy ahol az elején.. Sehol..

Nagyon bízom benne, hogy valahogy sikerül megoldanotok ezt a problémát..

Mindenesetre én is azt tudnám tanácsolni, hogy sztem érdemes átbeszélni, vagy esetleg megpróbálni.. De bármennyire is vágysz a gyűrűre, most akkor se fogadd el..

Nagyon szívás, sokat agyaltam már ezen én is, hogy miért csak a férfiak joga ez az egész, hogy ő eldönti, akar-e házasodni, ha meg még nem óhajt, akkor a nőnek azt tűrnie kell?!

Azért gyűrű nélkül is látni, hogy van-e jövője a kapcsolatnak, és igenis beszélni kell róla, ő hogyan gondolja, mikor akar házasodni, gyerekeket stb. Ezeket a dolgokat 2 ember között egyeztetni kell, ezen a téren nem lehet évekig bizonytalanságban élni egymás mellett. Ja? és ne ragaszkodj a mai világban ahhoz, hogy szeretnél 30 éves korodig esküvőt, gyerekeket...ez hülyeség. én is ki mertem lépni 27 évesen egy jövőtlen kapcsolatból, és utánna olyan férjet találtam, amilyent elképzelni sem tudtam korábban. Sokan ott rontják el, hogy nem merik megtenni, mert már annyira szeretnék az esküvőt, gyereket, hogy ez elhomályosítja azt, hogy tisztán lássa, milyen is a kapcsolatuk. Van jópár 30 körüli lány barátnőm, ismerősöm, akik még nem értek révbe, és nagyon görcsöl mindegyik. Még osztálytalira sem akar eljönni, mert neki nincs férje meg gyereke még, mint a többinek... Ez tényleg szomorú, nade nem szégyellnivaló! Igenis gondolja meg mindenki, kivel köti össze az életét, és ne az esküvőn görcsöljön, mert az nem vezet jóra a későbbiekben. Férjem mondta egyszer, hogy fél év után kb simán el lehet dönteni egy kapcsolatban, hogy el akarom-e venni, hozzá akarok-e menni. Nem kell ehhez több év. Tuti valami oka van a barátodnak, amiért annyira hárítja ezt a dolgot...meg kéne tudni mi az. Lehet a szülei? Na, mindegy, én tuti most megmakacsolnám magamat, és hallani sem akarnék eljegyzésről. az, hogy kibékülsz-e vele, az már a te dolgod, te tudod mi a szitu, mit éreztek egymás iránt. De egy kicsit beijeszteném, és azt mondanám neki, hogy beletellik pár évbe, míg találsz egy megfelelő pasit, akivel családot alapíthatsz, így nem érsz rá. Ha neki nem kellessz, amit már ugye bizonyított, akkor te továbblépsz! Hagyd egy kicsit főni a levében, ameddig csak bírod!

Semmiképp ne alázkodj meg, mert egész életedben ezen fogsz rágódni, hogy ez így nem is igazi, mert te erőszakoltad ki meg ilyenek...ez nagyon zavaró egy nőnek. Én úgy jöttem össze a férjemmel, hogy abba a koliba költöztem, ahol ő lakott. Még most is idegesít a gondolat, hogy ha nem költözök oda, akkor is összejöttünk volna?:) de, mindegy..:) A volt pasimnál én is megelégeltem, hogy nem vezet semerre a kapcsolatunk, 3ésfél évet húztunk le. Azóta eltelt 4 év, már 30 éves lesz, de 20 körüli csajai voltak, most is 22 éves barátnője van, szerintem pont azért, mert totál nem akar házasodni, nameg egyáltalán elköltözni a szüleitől, és egy fősulis csajjal ezt lazán megteheti, azok még nem követelőznek:)Bocs, hogy sokat írtam! A lényeg, hogy ne tegyél semmi olyant, ami számodra megalázó kicsit is, mert nagyon visszaüt!

Nagyon rossz lépés volt a hisztizés, csúnya érzelmi zsarolás volt. Olyan fontos az a gyűrű? Egyébként pedig ha most belemész az eljegyzésbe, akkor bármikor felróhatja neked, hogy neked kellett a gyűrű, mert el akarod vetetni magad, és ezzel folyamatosan te kerülsz kellemetlen helyzetbe. Szerintem várj még, beszélgessetek róla. És arról, hogy ő mit szeretne.

Én 10 éve élek kapcsolatban, 28 éves vagyok. Bár az is igaz, hogy én abszolút nem vágyom házasságra (párom sem), nekem ez így tökéletesen megfelel, sosem számítottam a lánykérésre. Nem értettem meg soha, hogy miért fontos annyira ez a dolog, hogy az emberek ki tudnak borulni tőle. Nem gúnyolódom, tényleg nem értem. Annyira mellékes a papír meg a ceremónia...