Mit érdemel az a bűnös, aki nem jegyzi el a barátnőjét, pedig őneki már minden vágya, hogy menyasszony legyen?

08:53-asnak

Csak úgy megsúgom, hogy a legújabb felmérések szerint minden második (!!!) házasság válással végződik. Milyen romantikus és felemelő... Sajnos benne van a pakliban MINDEN kapcsolatban, hogy később tönkre fog menni. Ilyenkor jobb békében elválni, mint egymást marni a bíróságon éveken át, arra hajtva hogy minnél jobban kisemmizzük a másikat, és idegileg tönkremenni az egész procedúrába. Tényleg rendkívül magasztos... Várj, már hallom, ahogy mondod hogy milyen erkölcstelenek manapság, csak úgy hipp-hopp felrúgják a házasságot, felelőtlenül, nem küzdenek érte, stb stb. Szerinted talán olyan magasztos és erkölcsös egy megromlott házasságban maradni, ahol a gyerek feszült légkörben nő fel? Az én szüleim házassága is olyan csodálatos volt, hogy többszörös személyiségzavart kaptam a folyamatos verekedésektől, veszekedésektől. Nem váltak el, most is együtt vannak, idegroncs mind a kettő, a saját gyerekükből is azt csináltak, de ezt most nem részletezném. Amióta az eszemet tudom, pici gyerek korom óta mindig azt kívántam, bárcsak elválnának anyuék.... De a környezetemből még tudok jópár példát mondani, pl 18 éves koruk óta együtt vannak, már ezer éve kiszerettek egymásból, hiányolták hogy nem élték ki magukat a házasság előtt, megcsalták egymást, a külvilágnak mutatják az álcát a boldog házasságról, közben meg egymáshoz se szólnak évek óta, a két gyerekük meg lesajnálja őket... Úgy beszélsz a házasságról mint valami eszméletlenül magasztos, szent dologról, de tudod a valóság valahogy mást mutat. Álomvilágban élsz...Régen se volt jobb a helyzet, csak pontosan a merev hagyományok miatt az emberek féltek változtatni az életükön, és éltek inkább boldogtalanul, és szépen szemet hunytak a félrelépések felett.

Amúgy képzeld, én nagyon boldogan élek a párommal házasság nélkül. Lehet hogy egyszer majd összeházasodunk, lehet hogy nem. Ja, és képzeld, nem a 1000. kapcsolat, de az is jó nagy hülye aki azt hiszi hogy az első szerelmével házasságot kötve belépőt nyert a menyországba...

Kedves 11:21,

Azt gondolod nem tudom milyen gyatra a sikeres házasságok aránya? Nem vagyok hülye. Pontosan tudom milyen világban élünk, épp ezért vagyok felháborodva.

De nem hiszem hogy az a helyes lépés arra, ha valami nem működik jól, hogy működésbe se léptetjük, hanem eldobjuk mint valami értéktelen vackot ahelyett, hogy kijavítanánk benne a hibát. De mivel az ember úgy nő fel, hogy a régit eldobja és mindig kap egy újat... mivel mindenből túltermelés van és a cégek érdeke az, hogy minden tönkremenjen, ezért eleve úgy gyártanak mindent, hogy x ideig fog működni... hogy újat vegyünk...

Ezért benne van a gondolkodásunkban, az alapfelfogásunkban, hogy egyszer minden elromlik és ki kell dobni.

Ezt tetézi az, hogy azt hisszük, ha valami megváltozik az már el is romlott... ezért mennek tönkre a házasságok (jó része). Mert az emberek változnak, de nem toleránsak, nem türelmesek egymás felé. Mindig csak a több, a több és a jobb kell, és nem veszik észre az élet apró örömeit.

Sajnálom, hogy a te gyermekkorod nem volt felhőtlen, de képzeld az enyém sem. Én szüleimnél is előkerültek a válási papirok, aztán eltették őket. Nem ők a minta előttem, de ettől még nem vesztettem el a reményt.

Ha hagyjuk elveszni a hagyományainkat, önmagunkat veszítjük el. És ha körbe nézek ebben a világban... mindez nem éri meg.

Nem azt mondtam, hogy legyen mindenki szent, mivel ez úgyis belső igény. Hanem hogy ne legyünk már ennyire pesszimisták, kesergők, panaszkodók, rossz indulatúak és önzők... mert elvesszük egy kapcsolatból, ami jó... és amitől félünk, ami már felelősség, amiért már harcba kell szállni, ami erős akaratot és küzdést igényel azt már nem kérjük.

Ennyire pipogya kis vakarcs lenne az ember? Eddig süllyedt?

És sajna nem csak a házasságra igaz ez, hanem megannyi dologra még.

Azért mert a szüleid házassága tönkre ment, a tiéd még nincs elitélve. A házasság szó nem hordozza magában a kudarcot, azt a gyenge emberek hordozzák magukban, akik nem tesznek semmit azért hogy valami jó irányba menjen, mert ők maguk is a rossz irányba mennek.

És ez igen nagy általánosítás bevallom. Vannak kivételek, kiszámíthatatlan helyzetek, vagy pl betegségek, amik lehetetlenné teszik a kontrollt...

de ez a ritkább.

"ne legyünk már ennyire pesszimisták, kesergők, panaszkodók, rossz indulatúak és önzők... mert elvesszük egy kapcsolatból, ami jó... és amitől félünk, ami már felelősség, amiért már harcba kell szállni, ami erős akaratot és küzdést igényel azt már nem kérjük."

Egyetértek veled, kivéve egy dologban. NEM KELL házasnak lenni ahhoz, hogy valaki felelősséget vállaljon. NEM KELL házasnak lenni, hogy valaki önzetlen, boldog, optimista, stb. legyen.

Fogadd el, hogy vannak olyan értelmes emberek, akik minderre házasság nélkül, egy párkapcsolatban is képesek.

"NEM KELL házasnak lenni, hogy valaki önzetlen, boldog, optimista, stb. legyen..."

ezzel egyetértek, amennyiben egyik fél sem akarja a házasságot... de amikor már az egyik igen és a másik nem, ott felborult az egyensúly és csak az egyik boldog.

azért nem akar elvenni, mert már így is eleve körbeugrálod. valszeg egy lábtörlő leszel neki, valamint ha már házasság nélkül is a csicskája vagy, akkor semmi értelme elvennie, hiszen így is megkap mindent. a férfiaknak ez nem fontos, ha pedig házasság nélkül is mindent megkapnak, tök nem éri meg nekik ez az egész felhajtás.

ez tipikusan az ilyen csicska nők sztorija.