Most akkor a barátomnak apámtól kellett volna először megkérni a kezem?

Ha vki elvesz vkiz nem csak a nőt veszi el hanem lesz egy amyosa aposa is akikkel nem árt vmi jo kapcsolat vagy tűrjető vagy haveri legalább.

Nem a kézkéréssel van valojában szerintuk gondjuk.

Én megmondtam a ma már férjemnek, hogy eszébe ne jusson apámtól "engedélyt" kérni. Szerintem ez egy nagyon kínos hagyomány.

Ha neked jó volt így, akkor anyád ne kavarja már a kakát. Feleslegesen fontoskodik, divatjamúlt már ez a gesztus.

"A barátom először tőlem kérte meg a kezem egy köves gyűrűvel egy szép kirándulás alkalmával."

Ó, szent tehén... az első dolog, ami erről a mondatról eszembe jutott, ez volt:

"Ellenőrzésre érkezett a TSZ-be a megyei bizottság, mi pedig igyekeztünk kitenni magunkért."

Pontosan ugyanolyan nyakatekert, mesterséges és értelmetlen mondat mindkettő, ember így nem beszél a hétköznapokban. Tényleg olyan, mintha most olvastál volna valami romantikus lányregényt, és azonnal át is ültetted ide.

Ó ezek a szülők...! Hogy milyen magas az erkölcsi mércéjük...gondolom a kedves papa keresztes lovag volt a szent földön, a kedves mama egy zárdában nevelkedett, mindketten szüzek voltak a házasságkötés elõtt és azóta is kzárólag gyereknemzés céljából éltek házaséletet...

Na elmennek a ....ba, hogy 2023-ban az apjától kellene megkérnem a kezét.

Mondom ezt úgy, hogy én is szülő vagyok.

Hol élnek ezek b+, 100 évvel ezelőtt? :D

Ugye tudja anyád, hogy apádtól elkérni nem egy szép gesztus volt régen sem, hanem régen apád tulajdona lettél volna és a párodnak kellett az engedély, hogy az övé legyél?

Most belegondolok abba, hogy a nővérem férje elkéri őt apámtól 14 év együttélés és 2 gyerek után :D Szakadok a röhögéstől :D

A jegygyűrűt választjátok ki közösen, az eljegyzésivel a férfi lepi meg a nőt.

Amúgy mégis mi a f.aszért kellett volna a szüleidet beavatni? :D Az a jó, ha minél kevesebben tudnak róla. Engem elkérne a barátom, apám mondaná anyámnak, ő meg egész Budapestet telekürtölné, amilyen pletykás, majd átmennék még a lánykérés előtt és a nagymamám megkérdezné, hogy megvolt e az eljegyzés, mert ő már vagy 15 éve nem fogja fel, hogy valamit ne mondj ki hangosan.

Ez az én családom, de másoknál is lehet ilyen, illetve én pont nem szeretek olyan helyzetben lenni, hogy valamit mindenki tud, csak én nem, majd amikor én is megtudom, szarul érzem magam, hogy röhögnek rajtam, hogy milyen buta vagyok, hogy nem tudom, nem vettem észre, nem sejtettem.