Normális az, aki már 2 - 3 hónap ismeretség után megkéri a párja kezét, majd pár hónappal később el is veszi? Úgy értem, h nem nagyon korai ez? Nincs ez nagyon elkapkodva/elsietve?

21. Ezek szerint nem tudod, de kapcsolat és kapcsolat közt hatalmas különbségek lehetnek. Egymás megismerése nem feltétlen csak az idő függvénye, hanem a kapcsolat minőségéé/ az egymáshoz való hozzáállásé is lehet. Illetve azon is múlik mennyire passzol egymáshoz 2 ember személyisége.

Járogathatsz valakivel 5 évig úgy is, hogy lelkileg abszolut nem kerültök közel egymáshoz, felszínes marad a kapcsolat, míg akár töredék idő alatt is alakulhat ki olyan mély kötelék ami évtizedekig kitart majd.

Majd ha felnőttél egy ilyen kapcsolathoz, és nem csak a felszínt kapargatod, meg fogod érteni miről beszélek. Addig meg éldegélj csak a saját kis elképzelt világodban, te kis savanyú uborka.

Csak mert te még nem éltél meg igazi kapcsolatot, olyan emberrel, akivel már a legelején érzed azt a pluszt, amit senki mással, attól még létezik. Ennyit erről. További szép napot.

Én nem vagyok az azonnali eljegyzés híve, de én attól vagyok ki, amikor arra szólnak be, hogy én mindig egyből párkapcsolatba kerülök, ha megismerkedek valakivel. Hát figyu, nem mindenkinek udvarol egy barátja fél évig, hogy aztán úgy jöjjenek össze, hogy már szerelmesek. Én az utóbbi években neten ismerkedtem, az első csókok első vagy második randin voltak, onnantól meg igazából meg se kellett beszélni, hogy mi most egy pár vagyunk, szimplán csak találkoztunk többször is, csók, kézen fogva sétálás, szex, stb, aztán egymásba szerettünk, azt is elég hamar pár hét után. Ez szerelem, nem az a "az életemet adnám érte" dolog, mert az később alakul csak ki, de szerelmes igenis lehetsz 1-2 hét után is. Ez ilyen lángoló rózsaszín érzés. Majd nyilván átalakul egy idő után. De nem kell az ismerkedést sem fél évig húzni, meg 8 randi után engedni csak a csókot, meg nem beleszeretni a másikba az első évben. De az se kell, hogy összejárjunk szexelni és úgy viselkedni, mint egy pár, de kerülni a témát és csak 3 hónap múlva adni egy címkét a dolognak.

Úgyhogy ha nem is ismersz ki valakit, azt el tudod dönteni, hogy párkapcsolatban el tudod e képzelni magad vele. Szereted azt, amit eddig mutatott magából és jó esetben szeretni fogod a többi dolgát is. Valljuk be őszintén, mindenki tudta már a legelején, hogy a férjével vagy feleségével akarja leélni az életét, csak még várt az esküvővel. Mert addig még bármi történhet. De attól még, hogy csak 6 év után volt esküvő, egy hónap után már tudtad, hogy lesz, csak idő kérdése volt, hogy mikor.

22, lehet ezt csűrni-csavarni és igazakat is írtál, csak egy kicsit mégis mellébeszélsz. Igen, az ember szupergyorsan lehez szerelmes, akár egyetlen hét alatt is. Lehet már 2 nap után is azt érezni, hogy tökéletesen passzolunk és vele élnénk le az életünket. Ezeket senki sem cáfolta, nem erről volt szó! Nyilván az ilyen és ehhez hasonló érzések miatt köttetnek a gyors házasságok. A kérdés az, hogy ez helyes-e? Hogy az ember ennyi idő után lehet-e BIZTOS abban, hogy az, amit érez, valós? Valós-e, hogy a mellette lévő ember számára tényleg tökéletes, vagy csak úgy érzi, mert még előtte a rózsaszín köd?

Tehát arról van szó, hogy 2 hónap alatt LEHETETLEN bárkit teljes valójában kiismerni.

Ha nem történik tévedés és a partner valóban olyan évek múltán is és valóban annyira passzolnak is, ahogy azt az első 2 hónapban látták, az igenis mák.

Most ha összehasonlítok srácokat meg csajokat, nem lehet igazából számító tompaérzékű üzleties csajszit vagy srácot meg emberismerő spontán zseni csajszit vagy srácot egy lapon emlegetni. Emmellett ott a szerencse, a megérzések, vagy azok abszolút hiánya, sőt az érzések viszonylagos hiánya vagy megléte, és máris kiderül hogy kinek mennyi biztosíték kell a saját tapasztalataihoz.

Képtelenség ennyi különböző emberre egy jól bevált szabályt alkalmazni, ami az egyiknél hasznos az a másiknál káros konkrétan.

Mindenre van pelda es ellenpelda is.

Ettol fuggetlenul en biztos nem lepnek meg egy ilyet, tul gyorsnak, elhamarkodottnak, felelotlennek es komolytalannak ereznem. Minek sietni? Ha egyutt maradnak ugyis, akkor nem megeri inkabb varni par evet biztosabb ami biztos alapon?