Emiatt elhagyni?

"Rendben, akkor engedje el, mintha sosem szerette volna."

Az a baj, hogy te végletekben gondolkozol. Tényleg olyan vagy, mint egy durcás kisgyerek. Önhatalmú, és sértődékeny. Nem hajlandó a nő megalázkodni, és a sérelmek ellenére mindhalálig a fiacskádnál maradni? Akkor rohadjon meg, és romboljuk le, meg szúrjuk be sóval még az emlékét is.

Kicsit ciki, hogy nekem kell felvilágosítani téged, hogy normális körülmények között hogyan megy egy szakítás. Az életben vannak dolgok, amik változnak. Néha bizony az érzelmek is. Ha pedig ez megtörténik, és feloldhatatlan ellentét miatt történik meg, akkor a legbölcsebb, ha az ember megpróbál továbblépni. Hogyan? Mondjuk úgy, hogy szem előtt tartja azt, hogy volt 4 szép éve. Erre kell emlékezni. Könnyű az egésznek még az emlékét is bemocskolni azzal, ha az ember nem hajlandó érett felnőtt módjára felfogni, hogy vége. Nem szabad arra az útra lépni. Emlékezzen mindenki a kellemes részekre! Nem csak az érték, ami örökké tart.

Aztán persze majd jön a következő szerelem, ahol már a fiad is érettebb, és tapasztaltabb lesz, és sikerül addigra túllépnie még a mostani exe okozta sérelmeken. És az már lehet, hogy egy olyan kapcsolat lesz, ami tényleg a sírig tart.

Tudod: éretten, okosan!

"Ha szeretne a fiamat, akkor megbeszelhettek volna ezt"

Gondolod, hogy nem beszéltek erről eleged a 4 év alatt, mire a barátnője elfogadta, hogy végleges a fiad álláspontja és döntése a házasságot illetően, és ő meg ennek megfelelően döntött a saját életéről?

"vagy valami kompromisszumot kötni"

Mit tartanál ebben a helyzetben lehetséges kompromisszumnak?

Egy kapcsolat egyik alappillére a tisztelet.

Nos, a helyzet az, hogy ez a kapcsolat alatt sem volt meg (máskülönben nem feltételezte volna, hogy majd biztos ő is ki akarja semmizni), de még most sincs meg feléje a minimális tisztelet sem. (Hiszen egyáltalán nem tartjátok tiszteletben a döntését, és azt sem, hogy ő bizony egy őnálló személy, és nem a kisgyereked játékszere.) Akkor miről beszélünk??

"de ő arra várt, hogy hátha mégis változik a véleménye, mindketten hibásak, mert nem kellett volna arra várni, hogy hátha változik a véleménye"

Gondolom, a lány azért várt 4 évet, mert szerette annyira a fiadat, hogy adjon neki egy esélyt arra, hogy átértékelje a hozzáállását a házassághoz.

De persze ettől még tarthatod hibásnak.

Egy a lényeg, akkor lesz férfi ha nem iszik és nem sajnáltatja magát depisen és elmegy dolgozni

Amíg ezt önszántából nem teszi , saját elhatározás alapján nem lepi még, nem is való hozzá egy érett nő

"Rendben, akkor engedje el, mintha sosem szerette volna."

Most már valószínű nem is szereti, mivel a fiad a makacsságával megölte benne ezt az érzést.

A lánynak igaza van.

Neki ezek szerint egyszerűen kevés az, hogy a fiad csaja legyen egy életen át.

A fiadnak nem őt kéne büntetni, mert a múltban csalódás érte, és megfosztani attól hogy feleség, a szerelme törvényes családtagja legyen.

A fiad csalódása nem a lány hibája. Mégis emiatt ő nem kapja meg amire vágyik.

Akárki akármit mond, hivatalosan ők soha nem lesznek egy család, ha nem házastársak.

Én sem élnék élethosszig egy pasim csajom kapcsolatban. Számomra ez kevés lenne, és ezek szerint a fiad exbarátnőjének is.

A fiad felnőtt ember, majd megemészti, és tovább lép. Vagy nem

az is az ő választása.

Mindig viselni kell a döntéseink következményeit. Neki jogában áll soha többé nem házasodni, a lánynak meg joga van nem kérni egy ilyen viszonyból.

Ennyi.

És jó lenne ha nem zaklatnád, békèn hagynád a hölgyet. Foglalkozz a fiaddal.

Én házasságellenes nőként írok.

Ha 4 év alatt 1x beszéltek erről az elején, amikor a nő közölte, hogy ő szeretne házasodni, a fiad meg kijelentette, hogy neki nem lesz több esküvője, akkor nem illenek össze. Most vannak jó helyen, mindenki tarthatja magát az elképzeléséhez.

Ha 4 évig állandó téma volt és mégse sikerült megyegyezni, nem illenek össze.

A lánynak nem arra kellett volna várni, hogy hátha meggondolja magát...Minden kívánságod így teljesüljön, már nem vár arra.

Mindenkinek jár egy esély...Igen, a fiad is kapott 4 évnyit. Nem élt vele.

A fiad züllését és depresszióját a lányra fogni szánalmas. Mindenki a saját probléma megoldásáért felel.(Mondjuk nagyrészt a mintát a szülői házból hozzuk, szóval ezzel inkább ne dicsekedj.)

"Rendben, akkor engedje el, mintha sose szerette volna." Ez meg mindennek a teteje. Óvodás gondolkodás, amiben csak végletek léteznek. Egy felnőtt nőtől?🤦🏽‍♀️ De, szerette, boldogok voltak együtt valamikor, most meg már nem. Mint ahogy ez történik a kapcsolatok 99 százalékával. Az, hogy felnőtt emberként nem tudod értelmezni a múlt-jelen-jövő fogalmát, nonszensz.