Miért nem akarnak elvenni?

Hát 35 évesen valóban nem itt kellene tartanod! A beszélgetés csodájáról még nem hallottál, nem szokott szóba kerülni, hogy mi a tervetek a jövőben?

A te korodban már nem eljegyzésben kellene reménykedni, hanem leülni, és átbeszélni, hogy te már szeretnél gyereket, és házasságban szeretnél szülni, mit gondol erről. Az emberek többsége erről már a kapcsolat elejétől kommunikál, és ha már 10+ éved ennek hiányában ment a levesbe, akkor most lehettél volna ennél előre látóbb.

De tényleg: azt nem lehet mondani, hogy türelmetlen lennél. Ha meg most odaállsz elé, és azt mondod, vagy elvesz, vagy szia, és igent mond, az jó lenne? Nem tudom. Kényszeresnek tűnik. Annak meg nincs jó vége. Ha viszont még így is nemet mond, akkor legalább tisztán látod a helyzeted. Tanulság: fekete-fehéren meg kell vele beszélned. Nem ultimátum szerűen, de nagyon is egyértelműen. Ha meg nem vagytok olyan viszonyban, hogy ezt őszintén tisztázni tudnátok, akkor szintén ne várj csodát tőle.

Időtne húzd, ma este vacsinál pont megfelelő lesz az alkalom! (Az eredményre nagy tisztelettel kiváncsi lennék...) Sok sikert nektek!

Mi lenne ha leülnél vele és így hagyva kis csöndet és mélyen érzelmesen a szemébe nézve azt mondanád, hogy "Gyereket szeretnék tőled". És figyelnél rá nagyon, hogy mik a reakciói érzelmileg. Megijed, vagy valami szeretet félét vált ki. Menekülést, pánikot, vagy észreveszi, hogy ez most komoly. És ott abban a térben valahogy megszülni magadban, hogy érdemes e maradnod. Hogy egy irányba vezet e az utatok annak ellenére, hogy jó együtt nagyon.

Ha nagyon nem mond semmit, akkor meg konkrét cselekvésre válthatod. Pl monhatod, hogy mostantól nem szeretnék védekezni. És ugyanígy figyelve a reakcióit.

Valahogy dőljön ez el valamerre.