Környezetemben időnként bizonyos emberek kérés nélkül bele akarnak szólni az életembe. Miként lehet ettől örökre elvenni a kedvüket?
Kérés nélkül időnként agresszíven nekiállnak papolni hogy "mit hogyan kellene csinálnom", mert előítéletes, ismerethiányon alapuló elképzelésük van arról, hogy "valamit rosszul csinálok". Környezetemben ezt másokkal nem merik megtenni és amikor valakinek (akivel bizalmas viszonyban vagyok) megemlítem ezt a viselkedést és hogy ez engem mennyire idegesít, az a válasz, hogy "jaj, persze hogy neked mondják, mit gondolsz, nekem miért nem mondják, meg a többieknek se? Mert lepereg rólunk, téged meg idegesít, látják hogy idegesít és ezért csinálják."
Tényleg idegesít, miel legszívesebben durván reagálnék és ezt nem teszem ("jajjj emrt azt nem illik"), nem is védekezem igazán. Mi a módja hogy olyanfajta határozottságot mutassak, hogy ne merjék megtenni? Az agresszív mögöttes tartalommal bíró "neked meg ehhez mi közöd van én csak azt szeretném tudni", vagy a "szerintem mindenki foglalkozzon a saját életével" válaszok csak agressziót eredményeznek, védekezni pedig nem fogok, arra vonatkozóan hogy mit csinálok másképp ahhoz képest amiről ők úgy gondolják hogy nem úgy csinálom, vagy magyarázattal szolgálni, ezt is csináltam, ez csak egy újabb játszma kezdete lenne. Rendkívül határozott vagyok, nincs önbizalmam, önbecsüléssel és önértékeléssel kapcsolatos problémáim is vannak, az emberek pedig "mindennél jobban megérzik a gyengeséget"...
Az a gond, hogy tudod, mit kéne tenned, csak nyuszi vagy.
Egy "semmiközödhozzábmegfoglalkozzamagaddolgával" tökéletesen megfelelne a célodnak.
szerintem csak le kell ütni őket és abbahagyják. Ez csak poén, sose tegyél ilyet. Le is lőheted őket, de ez is csak poén.
A legjobb stratégia pedig: meghallgatod őket, megköszönöd a tanácsot és úgy csinálod a dolgaid ahogy akarod.
Köszönöm az első és második választ is.
Sem a szóbeli, sem a tettleges agressziót nem tartom elfogadhatónak a probléma megoldására.
Pedig valamelyiket választanod kell - és nyilván a szóbeli a jobb megoldás.
Vagy eltűröd a lelki terrort, vagy fellépsz ellene. Ha csak várod a csodát, akkor így fogsz megöregedni.
A határozott fellépés nem egyenlő az agresszióval.
De az is lehet, hogy az a mártír-tipus vagy, aki direkt nem tesz semmit a helyzete javítása érdekében, mert akkor nem tudna panaszkodni, sajnáltatni magát, meg rágódni azon, hogy de szar neki. Ebben az esetben meg is érdemled a sorsodat.
"Sem a szóbeli, sem a tettleges agressziót nem tartom elfogadhatónak a probléma megoldására."
Akkor szó nélkül hagyd őket faképnél!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!