Miért nem jegyez el a barátom 7 év után?

9-es Ok, de hány évesek vagytok? Ha 16 évesen jöttetek össze, akkor még semmi nincs elkésve, de a jövőtöket át kellene beszélni.

Fontosak a keretek, ha első kapcsolat, akkor sokszor addig tart, míg valaki el nem veszti a türelmét. Jelen esetben te, mert lehet, ha konkrétan rákérdezel, akkor kiderülhet, hogy ő jól elvan, de semmit nem tervez veled, csak úszik az árral. (ne legyen igazam)

"Ezen kívül nincs gond"

Akkor elrontanád ezzel a kapcsolatotokat?

Azért nem jegyez el, mert nem akar. Nem igazán van ezen mit gondolkodni. Ha akarna, már a felesége lennél, de nem akar megkérni, neki ez így jó.

Beszéljetek erről megint. Hátha változott a hozzáállása, csak erről "elfelejtett" neked szólni.

"mindig azt mondta korábban, hogy ő is ezt szeretné."

Mikor volt az a korábban?

Szerintem jót mond a 15-ös.

Én majdnem 6 évig voltam ebben a szituban. Volt, hogy párszor finoman felhoztam ezt a témát,de érdemi kommunikáció végül nem volt róla. Csak a kifogások... Gondoltam, akkor inkább nem említem többet,mert féltem, hogy ezzel csak elűzöm. Pedig nagyon vágytam belül, hogy szintet lépjen a kapcsolatunk. Nem jött az áttörés, szét is mentünk.

Ebből megtanultam, hogy ezeket a kérdéseket jobb mielőbb tisztázni, hogy ne veszíts éveket az életedből. És ne érjed be a "majd"-dal vagy egyéb "ígéretekkel". Nyilván nem az első randin kell ezzel nyitni, de pl. még összeköltözés előtt.

Üljetek le, beszéljétek meg a dolgot. Hajrá! :)

Például azért mert neki elég egy barátnő, nem akar ilyen módon (hivatalosan, a törvény előtt) hozzád tartozni. 7 év elteltével ez elég egyértelmű. A terelés, kifogások keresése gyakori a férfiaknál, de ha ennyi idő után sincs meg benne az igazi vágy, hogy egy család legyetek, akkor már nem is lesz soha.

Sose értettem az ilyen nőket , mi az isten nyilára várnak évekig a semmire. Elmegy a fiatalságod egy olyan viszonyra aminek nincs igazán jövője.

Ha nem ugyanazt akarjátok ettől a kapcsolattól, akkor valójában nem vagytok egymáshoz valók.

Ha te házasságra vágysz,ami teljesen normális dolog, ő meg nem, akkor nincs mindenkinek jó kompromisszum.

Vagy te mondasz le valamiről, ami egész életedben tüske lesz a szívedben, és idővel mindenkire akit eljegyeznek/ megházasodik irigykedni fogsz és megkeseredsz , rá pedig mérges leszel, és idővel kiábrándulsz( nem egy ismerősömnél van ez sajnos), vagy addig rágod a fülét amíg esetleg kényszeredetten elvesz és ő lesz boldogtalan, majd idővel el is hagy.

Egyik sem igazi opció.

Ha a helyedben lennék: lezárnám ezt a kapcsolatot és olyan társat keresnék akivel hasonló közös jövőre vágyunk, amellett, hogy az alapok, mint szerelem, bizalom, összetartozás, vágyak, azonos értékrend stb mind megvannak. ( Én ezt tettem).

Egyedül ennek van valódi értelme, és ez lehet garancia arra, hogy mindketten együtt boldogok legyetek. Olyan élettel amit mindketten akartok.

De természetesen te döntesz.