Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Igent mondanátok, ha valaki 7-8 év kapcsolat után akarna eljegyezni titeket?
Évekig megy a vetítés meg a halogatás a férfi részéről. Majd ekkor, majd akkor, kifogások, időhúzás, mellébeszélés. A nőnek egyre kínosabb a dolog, kb. a negyedik évfordulójuk óta mindenki megkérdezi - nem is feltétlenül rossz szándékkal, de olyan is van - hogy mikor lesz az esküvő, és nem tud mit mondani rá.
Mit tennétek a nő helyében, ha ilyen hosszú idő után megkérnének titeket?
Mi hat évnél járunk. Már elmúlt a varázsa a dolognak, nem tudnék őszintén igent mondani. (Vszeg persze igen lenne, hogy ne sértsem meg, de mehh.)
Nekünk volt erről komolyabb beszélgetésünk, egy csúnyább kiborulásom is, miután besokalltam a szülői bacogatástól, de nem jutottunk előrébb.
Bár házasságpárti vagyok, és mindig úgy képzeltem el az életem, de már abba is beletörődnék, hogy őt ez nem érdekli, csak lenne őszinte. Megmondtam ezt neki is, hogy vállalja fel, ha nem akar házasságot és kész, de arra ugyanúgy jönnek a hülye magyarázkodások és ígéretek, hogy jajj hát ő dehogynem akar. De hogy hat év ezt miért nem volt elég eldönteni, arra nem tud válaszolni, jönnek a hülye kifogások.
Szóval én már elengedtem. Régebben minden ünnepen, évfordulón, nyaraláson, stb. készültem rá, hogy na majd most, jeleket láttam ott is, ahol nem voltak, így saját magamnak csináltam a feszkót meg a csalódást. Most már nincs ilyen, nem várom és nem számítok rá - de ugyanezért valószínűleg az örömöm se lenne őszinte, ha mégis megtörténne.
Hmm, úgy tűnik kisebbségben vagyok, ha nekem 6-7 évnél hamarabb kérné meg a párom a kezem, megmondanám hogy egyelőre még nem, várjunk pár évet. Pedig "házasságpárti" vagyok, de nem 2-3 éves járogatás után akarnék esküvőt.
27N
14, járogatás esetén senki nem akar esküvőt, nyilván (mármint ha komolyan gondolja). De felnőttként már nem járogat az ember 2-3 évet a másikkal, annyi idő alatt élettársi kapcsolatig eljut egy pár.
Húsz évesen nyilván más, még otthon laksz, bulika, egyetem, utána összemotyóztok, felépíti mindenki a maga kis karrierjét... igen, ott pikk-pakk elrepülnek az évek. :) De a kérdező már idősebb nálad, a fentieken nagy eséllyel már a kapcsolat kezdetekor túlvolt. Ott már nem vakarózik meg "járogat" az ember éveket.
#15
Pontosan így értettem, hogy nekem 2-3 év még csak járogatás. :)
A kérdező pár évvel idősebb csak nálam, én is a párommal élek, nem bulikázok és már nem járok egyetemre. 5 éve vagyunk együtt, 4 éve élünk együtt a párommal, és mostanában kezdem azt érezni, hogy ha minden jól megy, 1-2 év múlva már talán időszerű lenne az eljegyzés.
16, az a pár év ebben az esetben hatalmas különbség. :)
Persze, mások vagyunk, szóval lehet, hogy téged négy év múlva se zavar, ha nem leszel megkérve, mert nem törvényszerű a dolog.
És nem degradálóan akartam írni a bulikázást, ne érts félre, elnezést, ha így jött le. :) Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy mások a prioritások.
22 évesen én se rohantam sehova. De - most kicsit sarkítok -, ha 30 felett ismered meg életed párját, akkor is azt mondanád, hogy 7 év után kérje meg a kezed? És akkor talán 8-9 év után összeházasodtok? Közel 40 évesen kezdenél gondolkodni a jövőn, mert addig csak járogatás?
Ezért számít az a pár év is, hiába csak négy évvel idősebb a kérdező. Mert ők is kb 22-23 évesen jöhettek össze, mint te a pároddal, és te is azt mondod, hogy 1-2 év múlva várod az eljegyzést. De itt nem 1-2, hanem kb 4 évről van szó, a kérdező korából kiindulva, az már elég hosszú idő, ha hiába várakozik az ember.
Matuzsálemnek érzem magam egy 27 éves fiatal lányhoz képest. Még nem vagyok 31, felfelé kerekítettem, de 3,5 vagy 4 év hatalmas különbség, jól írja a #18-as válaszoló.
Sem én, sem a társam nem voltunk soha nagy bulikázósak. Persze el-eljártunk az egyetem alatt szórakozni a barátainkkal, de ennyi. 23 illetve 26 évesek voltunk a kapcsolat kezdetén, és nagyon nem így indult mint ami lett belőle. Teljesen pozitívan állt a témához, azt mondta, 4-5 év múlva képzeli az esküvőt, az nekem is teljesen reális lett volna. Ez ami most van, már nem reális.
Nagyon hosszú idő, és emiatt mindig azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, nem kellek igazán, és erre csak rátesz egy lapáttal a környezet. Nincs olyan rég nem látott ismerős, aki rá ne kérdezne, hogy mikor lesz eljegyzés/esküvő. A bunkóbbak rákérdeznek, hogy miért. Mit lehet erre mondani? Habogni össze-vissza, kifogásokat meg béna magyarázatokat mondani, vagy nyíltan kijelenteni, hogy nem szeretnek eléggé?
Ja, és a társam (igen, ezaz hogy nem tudom hogy hívni, a "párom" szótól idegrángást kapok, a "barátom" már túl gyerekes a mi korunkban) ilyenkor nekem áll, hogy miért mondom azt ennek-annak hogy nem is tervezünk esküvőt, mikor majd lesz? Majd, majd, majd meg majd. Ettől falra mászok...
Matuzsálem, ez cuki. :DD
Miért lennék jobban "fiatal lány", mint te?
(Megkérdeztem a 32 éves nővérem, és teljesen egyetértett velem. Nekik 8-9 év után volt az eljegyzésük most nyáron.)
Miért kell hebegni-habogni amúgy? Én random embereknek esküvőre azt mondom, hogy majd, gyerekre meg hogy soha, miért ne lehetne kijelenteni ezeket nyíltan?
14.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!