Tényleg bolond vagyok, amiért boldog vagyok?

Párom megkérte a kezem, és én igent mondtam :) Boldogok vagyunk együtt, tervezzük a közös jövőt, picit több, mint egy éve vagyunk együtt. Amikor megkért, elmondta, hogy rengeteg ékszerüzletben volt, de egyszerűen nem tudja, hogy nekem mi tetszene (semmilyen ékszert nem hordok, csak egy nyakláncot, amit tőle kaptam), és ha nekem nem gond a "romantikátlanság", akkor menjünk el együtt, és válasszak egy gyűrűt, ami tetszik. Elmentünk, és pár üzlet után első látásra beleszerettem egy fehérarany, tökéletes gyűrűbe, azt választottam, és a szívem kiugrott a helyéről, azóta is vigyorgok :) Azonban amikor elmeséltem ezt a családomnak, barátoknak, teljesen kiakadtak, hogy ez milyen dolog, miért nem vette meg előre a gyűrűt, én meg miért egy 19.000 forintosat választottam, amikor annak minimum 500.000-be kellett volna kerülnie... mi van??? Életem legboldogabb pillanata volt, egy műanyag gyűrűvel is igent mondtam volna... tényleg velem van a baj? Tényleg nem lehet örülni egy egyszerű, de szép gyűrűnek? Hát nem maga a lánykérés a lényeg? Olyan rossz, hogy elrontják az örömömet, a boldogságomat, egyetlen barátnőmön kívül senki nem gratulált szívből, mindenki csak károgni tud... miért?