Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennél, ha a párod ezt mondaná neked?
Két év távkapcsolat után két hónapja élünk együtt, a Budapesti lakásomat hagytam ott, hogy együtt lehessünk. (Ez ésszerűbb megoldás volt, mivel neki szuper állása van már majdnem húsz éve én pedig már amúgy is felmondás előtt álltam az előző munkahelyemen.) Mivel már nem vagyunk huszonévesek, mindkettőnknek kialakult élete volt, mielőtt megismerkedtünk. Saját lakás, saját berendezés, használati tárgyak. Mivel kisebb lakása van, mint nekem, szinte csak apróbb használati tárgyakat tudtam elhozni magammal. A felújított lakásomból költöztem egy 60-as években épült és ugyanazzal a berendezéssel rendelkező lakásba. A várost és az új munkahelyemet megszoktam, de a lakásban egyszerűen nem tudom magam otthon érezni. Hiányzik a saját lakásom melegsége, otthonossága. Itt mindent hidegnek/ridegnek érzek. A párom csak apróbb változtatásokra vevő, nagyon nehezen változtat. Hosszabb távú terveink közt van, hogy egy újépítésű kertes házat vegyünk majd a két lakás árából. Ám addig ebben az állapotban vagyok kénytelen élni, de nagyon nehezen bírom, amit Ő egyáltalán nem ért meg. Sok mindent megtesz értem, de ebben úgy érzem, óriásit esett vissza az életszínvonalam. Felépítettem magamnak valamit, amit most egyáltalán nem tudok élvezni, helyette egy olyan környezetben élek, amitől néha a hideg ráz.
Nagyon szeretem Őt, de nem érti, hogy miért ilyen nehéz ez nekem. Már többször elhangzott tőle, hogy "Ha nem tetszik, haza lehet menni!"
A legjobban ez a mondat fáj. Neki is sokat kellett alkalmazkodnia hozzám, de úgy gondolom, mégiscsak én voltam az, aki óriásit lépett kettőnkért.
Azt szeretném kérdezni, hogy volt-e már valaki hasonló helyzetben? Át lehet ezen lendülni vagy a közös ház megvásárlásáig ez az érzés fogja uralni a hangulatomat?
38/N
1. nehogy eladd a lakásodat azért, hogy majd vesztek egy másik házat.
semmiképp ne add el, mert ha szétmentek, mehetsz a híd alá, ill. épp azért kell majd tűrnöd a rosszat, mert közös ingatlanotok lesz, és nem lesz hová menned.
2. a párod máris elárulta, milyen ember ezzel a megjegyzésével, ez legyen intő jel, hogy talán mégsem olyan ideális partner, mint gondoltad.
3. én a helyedben hazaköltöznék, és távkapcs. maradna átmenetileg, vagy szakítanék.
még egyszer mondom: a saját lakásodat ne add el, ragaszkodj hozzá.
Én is hazamentem volna.
Tudod, a közös ház megvásárlása sem fogja megoldani a problémát, csak máshol fog felszínre kerülni.
A netán eljuttok a közös házig, nagyon egyértelműen legyen lepapírozva, hogy kinek mennyi pénze van benne, és a pesti lakásod még véletlenül se add el.
Hétközben semmiképpen nem tudunk találkozni és a távkapcsolatot már egyikőnk sem akarta folytatni. Természetesen csak úgy adnám el a lakásom, hogy mindenről papírt írunk.
Azért fáj ez a mondat nagyon a páromtól, mert egyébként mindent megtesz értem. Fájt a hátam a régi ágyán, vett egy újat. Ha főzök, nem győzi megköszönni, nagyon hálás. Ha bármit csinálni akarok a lakásban, nem engedi. Mindig azt mondja, dolgozok éppen eleget, majd ő takarít, elmosogat. Igyekszik minden napba valami romantikát is belecsempészni. A rezsibe semmit nem enged beleadni, szerinte a férfi dolga ezeket fizetni. Bárhova megyünk, sehol nem engedi, hogy fizessek, de ez mindig is így volt. De a lakással kapcsolatban kategorikusan kijelentette, hogy ez neki így volt mindig is otthonos, ő ezt tudta megteremteni magának és örül, hogy egyáltalán saját lakást tudott vásárolni. Én ezért nagyra tartom őt, a mai világban a semmiből megteremteni egy lakás és egy autó árát óriási dolog. Viszont nála itt megállt minden, egy új függönyért is harcot kellett vívnom és nagyon nehezen értem meg, hogy miért csinálja ezt, hiszen jól élünk, nem kell kuporgatnunk.
Nagyon spórolós, szerinte minden jó a lakásban úgy, ahogy van.
Tulajdonképpen mindig Ő hangoztatja azt, hogy mindent meg kell beszélni, pont ezért érthetetlen számomra, hogy miért vágja a fejemhez, hogy ha nem tetszik a lakás, amiben élünk, menjek haza.
Mikor írtam, még nem volt kint a #3 és #4 válasz, de ezek szerint másnak is az jutott eszébe, hogy el ne add a lakásod.
#5 voltam
Nézd, én őt is megértem. Nem egyszerű egyfolytában a nyavalygást hallgatni és néha elszakad a cérna és akkor kiszalad ilyen beszólás. Külömben a Te hibád is ez az állapot, hisz gondolom tudtad hová, milyen környezetbe mész. Ha nem tetszett akkor előre meg kellett volna beszélni, hogy mennyit változtattok a lakáson. Most azt várod, hogy tegyen egy komoly felújítást a lakáson azért mert neked úgy lenne jó. Vagyis alkalmazkodjon a Te kívánalmadhoz holott most Te élsz nála. Szerintem neked kell alkalmazkodnod vagy elfogadnod ami van. Ha pedig nem tetszik meg kellett volna beszélni vagy haza lehet menni.
Ez most olyan mintha ő költözött volna hozzád és elvárná, hogy miatta változtass egy radikálisat az általad tökéletesnek vélt lakásodon mert ő így akarja. Megtennéd?
Hogy milyen hangulat fog uralni Téged az pedig csak a Te hozzáállásodtól függ. Ha egyfolytában csak a rosszat látod akkor olyan lesz a hangulat is.
Ja, és a lakásodat tényleg inkább ne add el.
a párod hány éves?
mert ha veled egykorú, akkor nem értem, miért preferálja a távoli 60-as évek etenriőrjét, amikor ő még meg sem volt születve?
ha ennyire merev a személyisége, hogy egy mornebb, új függönyért is közelharcot kell vívni, az azért gondolkoztasson el, mert az élet más területein is lehet ennyire unflexibilis és kérlelhetetlen.
plusz ez azt is jelenti, hogy a lakást még mindig nem kettőtök közös otthonaként, hanem saját "váraként" kezeli, ahol ő az úr, és a pater familias pózába belemerevedve ő hozza meg a döntéseket, az van, amit ő akar.
ez viszont egyenlőtlen párkapcsolati dinamikát jelent, ahol a te szavad, a te véleményed keveset számít.
Köszönöm a válaszokat!
8-as, ebben is van igazság. Csak tudod, amikor összeköltözés előtt megbeszélitek, hogy milyen tervekkel vágtok neki a közös életnek, akkor nem igazán érzem korrektnek a hozzáállást. Konkrétan két éve hallgatom, hogy meg akarja csináltatni a lakást. Folyton az a kifogás, hogy nem talál szakembert. Bár tudom, hogy manapság rendkívül nehéz szakembert találni, de néha azt érzem, nem is igazán akarja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!