Ha a barátomnak megfelel, hogy amíg diák vagyok addig nem tudok beleadni a közösbe, az mást miért zavar?

Mondjuk csak mellékesen, nekem kifejezetten jól jött diploma utáni életemben, hogy még egyetem alatt teljesen szakmámtól független diákmunkát vállaltam. Még így is jól mutatott az önéletrajzomban csomó neves cég, ahova csak annyit tudtam írni, hogy "szakmai gyakorlat 2 hónapig", de szerintem pont ezek miatt találtam munkát közvetlenül a diplomaszerzésem után. Nagyon sokan nem tudnak elhelyezkedni hónapokig, miután befejezték a tanulmányaikat, ebben szerintem baromi sokat segít az, ha már 1-2 éve szerzed a tapasztalatokat, még ha nem is kifejezetten a szakmádban. Jó benyomást kelt ez minden potenciális munkáltatóban. Legalábbis, nekem ez a tapasztalatom.

Amúgy én is így kezdtem, én az ösztöndíjam adtam bele egyedül a nagy közösbe amikor összeköltöztünk, de nekem nem szólt ebbe bele senki, nagyon nem is kötöttem mások orrára, hogy anyagilag hogy állunk. A párom akkor is simán el tudott tartani, most is el tud, hogy babával vagyok itthon, és nagyon sokkal nem másabb ám ez a helyzet. Mindkettő kemény meló, a tanulás is és a gyereknevelés is, csak egyikért sem fizetnek (most ilyen CSOK meg hasonlóktól tekintsünk el, mi ezzel pont nem éltünk). Szerintem az, hogy a jövődet építed az ő segítségével, nem rosszabb, mint gyereket nevelni, mert mindkettő ugyanúgy közös cél, közös érdek. Átmeneti állapot, és ha szívvel-lélekkel csinálod, akkor mindenképpen meghálálja magát a jövőben. A károgókat meg nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, valószínűleg csak irigyek.

Ne foglalkozz velük, irigyek.

Neked most a tanulás az első, az a munkád. Ha a barátodnak ez így jó és neked is, akkor nagy ívben sz.rj arra, hogy mit mondanak mások.

#15:Én egyetértek veled!

Aki nem ért egyet a kérdezővel az le van szólva, hogy irigy. Én egy percig nem irigykedek, csak én is alapnak tartom, hogy valamennyit adjak bele a költségekbe és ne a barátom tartson el. Ìgy a normális. Nekem míg nem volt annyi pénzem a különköltözéshez,addig nem költöztünk össze és nem haltunk bele.

A kérdést meg felesleges volt kiírni,mert nem fog elmenni a kérdező dolgozni, tehàt ne is érdekelje mit mondanak mások. Élvezze hogy a barátja eltartja. Mondjuk egy idő után biztos kínos hogy a wc papírra is tőle kell a pénzt elkérnie.

Nem zavar, egyszerűen csak nevetséges ha valakinek nulla igénye van arra, hogy magának teremtsen meg dolgokat de emellé elhiszi, hogy ő hú de felnőtt mert együtt lakik a palijával.

Itt nem arról van szó, hogy a párodat ez nem zavarja. Az én páromat az se zavarná ha minden pénzét elkölteném magamra, engem se zavarna ha ő tenné ezt. De egy normális ember nem csinál ilyet, nem élősködik a párján, nem tartatja el magát vele. Akkor sem ha a másiknak ez oké lenne. Akiben nincsen ennyi tartás és ennyi ambíció az ne költözzön össze senkivel. Értelmes ember nem lakik úgy együtt valakivel, hogy szó szerint lófszt nem ad a közös életbe és egy kiló kenyeret nem tud venni. Egy felnőtt nem így viselkedik. Az egy dolog, hogy a párod annak ellenére is szeret, hogy ennyire buta kisgyerek vagy, de ha neked teljesen oké az, hogy őt húzod le és semmit nem adsz a közös életbe akkor te viszont kicsit sem szereted.