Igaza van és így kellene tennem/élnem?

24 éves, kétgyermekes anyuka vagyok. Együtt élek egy 30 éves férfival, de ő nem a gyerekeim apja.

Az elején látszott már, hogy nem kellene összejönnünk, de én belezúgtam. Összeköltöztünk, megcsalt. Én idióta szemethúnytam, de a kapcsolatunk meghalt. Egyre rosszabb lett.

Azt mondja, hogy az én hibám, hogy megcsalt, mert nem vagyok elég vékony (igaza van, nem vagyok az, de amikor megismerkedtünk sem voltam vékonyabb...), nem lehet velem beszélgetni, mert nincs véleményem, ezért inkább iszik.

Decemberben szenteste egyedül hagyott, elment a testvéréhez. Én nem akartam, ezért maradtam itthon.

Ezután azt mondtam, hogy költözzön el, mert nekem elegem van. A lakást én bérlem, ezért kellett volna neki. De nem ment el, meggyőzött, hogy még van remény. De persze semmi sem változott.

Eközben én dolgozgattam, de a gyerekek csak az én feladatom, így a két műszak és másodállás nem ment. A babysitter megütötte a kisebbik gyerkőcöm, ezért megváltam tőle és nem tudtam bejárni két műszakba ugye... mert ő egyszer sem tudott vigyázni a gyerekekre.

Így a munkám odalett.

Februárban elmentem új munkahelyre, de felmondtam, mert kicsináltak lelkileg az ottaniak. Folyton szidtak, hogy hülye vagyok, idióta, büdös, flegma, bunkó. Túl instabil voltam, nem tudtam kezelni, mert sok volt az itthoni gondokkal együtt.

Tehát felmondtam. A párom elé álltam és azt mondtam, hogy menjen el. Menjen, mert nem szeretem már. Elkezdtem futni és... mindig a lányok tetszettek, ezért elkezdtem nővel randizni.

A párom közben nem költözött el, de az első ilyen randimtól minden egyes este szexet akar. Szid, hogy nemet mondok. Ha belemegyek durva velem, fáj. Ha szólok, azt mondja fogjam be a pofám. Néha lekötözi inkább a kezem, lenyomja az arcom és nem is érdekli, hogy nekem ez nem esik jól.

Tegnap este is nemet mondtam. És nekiállt mondani, hogy akkor menjek a nőkhöz, majd azok megdugnak, eltartanak. Neki köszönhetem, hogy van hol laknom, nem a lelkemmel kellene foglalkoznom, hanem neki hálásnak lennem. Meg hogy mivel ő eltart, ezért nekem le kellene sz.pnom legalább.

Szeretném hozzátenni, hohy előtte ő 30-50 ezreket adott haza, aztán most az a baj, hogy 4 olyan hónap volt, amikor én 30-100ezer forint között adtam haza.

Tényleg hálásnak kellene lennem és azt tenni amit akar? Tényleg meg kell magam tagadnom, mert nem keresek több száz ezret? Tényleg a lelkem nem fontos? Azt mondta, hogy amíg 150ezer ft körül van a fizetésem, addig be kellene fogni a pofám.

Na meg amit elmondtam neki, mindent felhozott ellenem az éjjel. Meg a két év alatt egyetlen egyszer ő fürdette le a fiam, mert a munkahelyen elvágtam az ujjam és megkértem rá. Azt mondga, hogy nem az ő fia, nem az ő dolga lenne ez. Egyszer. Eddig akár mennyire nem voltam jól, sosem kértem ilyent.