El kéne fogadom?

Nem vagy hülye. Nőből vagy, a nőknek pedig kell az elismerés!

Exem ugyanez volt. Bármit viseltem, bárhogy néztem ki, ő elintézte egy bólintással vagy egy ühüm-mel. Persze amikor végre rövidre vágattam a hajamat, meg tudta jegyezni, hogy "te azt szépen nézel ki..." A kritika folyt belőle, a dicséret meg bent maradt.

Sokszor haragudtam rá emiatt, rosszul esett. 10 évig voltunk együtt, ez idő alatt egyre kevesebbet adtam magamra (nem vettem ruhákat, nem figyeltem, mit veszek fel, mert 'minek? Úgysem veszi észre...').

Nem csak emiatt, de szakítottunk. Még kollégáim is sokszor megdicsértek, ő egyszer sem..

Semmit sem kell. Ha ez annyira zavar, akár ki is léphetsz a kapcsolatból.

Vannak olyan emberek (férfiak és nők), akik nem dicsérgetős típusok. Ez ilyen. Ha most nekiállna random dicsérgetni, abban jó eséllyel éreznéd a természetellenességet, mert nem ilyen a személyisége.

Rád mászik? Akar? Akkor bejön neki a külsőd.

#2: Miért, a férfinak nem kell az elismerés? Nőből voltál, számodra annyira kellett az elismerés, hogy 10 évig voltál azzal, aki nem adta meg. Nem érzed az ellentmondást?

Na ez egy olyan jellem, amit kifejezetten utálok, s ami hozzájárul ahhoz, hogy mennyire embertelenek lettek a nők.

Egyrészt, mi vagy te, valami kutya? Hogy dicsérgetni kelljen? Másrészt, valahogy sosem arra vágytok, hogy az eszeteket, a lényeteket dicsérjék, mindig csak a külső, a küllem a látszat. Látszatra látszat. Kit érdekel, hogy hogy viszonyult hozzád, belül mit érez irántad, nem dicsér meg, de más, a kollégáim, hmmm és hopp jön a megcsalás. Szánalmas.

2-es vagyok.

Nem folyamatos dicsérgetésre vagy hízelgésre vágytam, csak néha-néha egy "Nagyon jól áll, most vetted?, vagy "Szép vagy ebben a szettben" kijelentésre. Ez sok?

Egyedien és abszolút nem nőiesen öltözöm. Ezt ő szerette, el is fogadta, hogy nem vagyok/voltam cicababa.

Beleszoktam ebbe a helyzetbe, elkényelmesedtem, mert senkinek sem "kellett" imponálnom. Még az újonnan vett tipikus 'szexi fehérneműhöz' sem volt egy jó szava sem.

Ezt (is) untam meg...

Volt egy ilyen csajom. Imádtam neki bókolni, mert nagyon örült neki, én meg szerettem amikor örül. Aztán 1-2 hónap után nem örült, merthogy én nyálas vagyok. A végén kicsit már próbált a fejemre nőni azzal, hogy ő egy tökéletes királylány, én meg az alja parasz. Na erre mondtam, hogy akkor felejtsük el egymást.

32/f