Mennyire elvárt, hogy a feleség ki is tálalja a férjének az ételt?

A főzés maga sem elvárható.

Nemtudomhànyas vagyok, de annyit még megjegyeznék, h amelyik feleség minden egyes nap főz, az vmit nagyon rosszul csinál... én hetente 2, max 3 alkalommal főzök, és mégis mindig van itthon főtt kaja... persze nem madáradagokat csinálok, a maradékokhoz igazítom a következő menüt, és szeretem használni a fagyasztót is - ha épp qrvára nem akarok főzni, akkor felolvasztunk valamit. Nah szal a lényeg, h tapasztalataim alapján simán fenntartható egy háztartás mindennapi főzés nélkül is.

A barátnőm elém nem teszi oda, de sosem kértem, nem is igényem. Néha mikor én főzök, akkor be szoktam vinni neki, szeretem, ha ilyenkor kicsit lazíthat a minden napokban. Szerintem jól esik neki.

Az én válaszom is eltűnt,nem irigylem azokat a férfiakat akiknek ilyen nő jutott.

Ez nem lustaság. Sokkal inkább tartom lustának azt a férfit, aki ugyan annyit dolgzik mint a párja de mégis elvárja, hogy a nő főzzön meg vigye egyedül a háztartást. Egy felnőtt ember lássa el magát. Ha nincs asszony a háznál akkor éhen döglik? Egy háztartás vezetése majdnem annyi munka, mintha még plusz egy munkahelye lenne. Miért érzed azt normálisnak, hogy a nő 2 munkahelyen dolgozik a férfi meg csak tesped otthon és várja, hogy kiszolgálják? Ha ezek a kedves anyósok dolgoztak volna bármilyen komolyabb munkát ők sem szidnák a nőket, hogy nem főznek minden nap egy 3 fogásos ebédet. Bár mondjuk nekem anyósoméknál is így mennek a dolgok, az én családomban is. Ha anyósom hazaér 8 óra melóból és hulla fáradt akkor nem fog főzni. Apósom minden gond nélkül besegít pedig nem mai csirke egyik sem, közelebb vannak a 60-hoz, mint az 50-hez.

Sajna sok helyen még ez a "trendi", de úgy gondolom, hogy ez így nem jó. Nem elvráni kellene dolgokat, hanem tenni érte. 1× ez, másszor az tálal a kölcsönösség elve alapján, ez lenne jó.

Ha főzök, akkor megkérdezem, hogy kér-e. Ha igen, akkor neki is kiszedem persze, de nincs elvárva. A probléma általában a főzéssel szokott lenni, mert én szeretek tevékenykedni a konyhában, de amikor nincs (vagy mennem kell korrepetálni és nincs időm), akkor morog miatta (csak hétvégén főzök, hétköznap eszünk főtt ételt a munkahelyünkön). Annál én is visszamorgok, hogy van 2 keze, alapanyagok a hűtőben, szakácskönyvet kapott, hajrá.

Ilyen palival eleve össze sem jövök. Persze szeretem elé tenni az ételt, és ő is szereti ezt a gesztust tőlem, de soha el nem várta, soha szóvá sem tette ha nem tette elé. Eleve ezt vezettem be, hogy szolgálja ki magát. Én ezt láttam otthon is.