Jo a párom terve családalapításhoz? Anyósnál élni, legyek bejáros, stb

Teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, ha jövedelem nélkül szülsz gyereket, az anyjánál lakva. Alig ismeritek egymást.

Aztán majd jössz ide sírni, hogy a szülés után teljesen megváltozott, nem bírod tovább, de nincs hova menned egy babával, se rokon, de barát, most mi legyen.

Eleve nem szülnék úgy, hogy nincs normàlis gyed-em. Ehhez előbb keress egy olyan állást, ahova megéri bejárni dolgozni.

A másik, amin gondolkodj el: te írod, hogy eddig nem bizonyította, hogy anyagilag támaszod lenne. Ne az érdekeljen, hogy ki mit mond, mit ígér. Azt nézd, amit tesz! Abból derül ki, hogy milyen ember.

Fél év után én semmi esetre sem vállalnék gyereket. Semmi esetre sem úgy, hogy anyagilag mástól függök. És soha egy percig sem élnék (Még egyszer) anyóssal egy fedél alatt.

Tehát részemről egy ilyen pasas felejtős lenne. De te persze ez nem azt jelenti, hogy neked is, mert mindenki azt csinál, amit akar.

Csak leírom, hogy én kitenném, és keresnék egy olyat, akivel egyeznek az elképzeléseink. 30 évesen te se leszel fiatalabb, ne pazarold az éveket olyan mellett, akivel eleve abban se tudsz megegyezni, hogy hol éljetek együtt.

30 évesen, fél év együtt járás után képes lennél feladni mindent és eltartott háziasszony lenni az anyósnál?

Szerintem sokkal értelmesebb, ha keresel egy normálisan gondolkodó férfit, és nem vesztegeted az idödet erre.

Az ö tervei szerint 3 évig ingyencseléd vagy, akinek nincs semmi szava, mert csak beköltözött a készbe, és utána vagy hajlandó összeköltözni veled (és a pénzed is elmegy), vagy - és ez sokkal valószínüb - meggondolja és maradtok anyósnál, mert az olcsóbb.

Közben vagy szülsz pár gyereket és még függöbb helyzetbe kerülsz, vagy nem és akkor 33-35 évesen döbbensz rá, hogy ennek a kapcsolatnak nincs értelme, csak közben elvesztegettél több évet.

Okosabb, ha most lépsz, úgy még van esélyed találni egy normális párt, akivel lehetnek gyerekeid, ezzel nem.

Egyetértek néhány korábbi válaszolóval, szerintem is hagyd ott. Ott kezdődik a baj, hogy döntésre kényszerít. Ezek szerint igazából nem is érdekli, te mit akarsz, mert úgyis ő mondja meg, mi lesz. Biztos úgy gondolja, hogy nem fogod emiatt elhagyni, azért ad ilyen ultimátumot.

Az anyjához se költöznék, ha fél éve vagytok távkapcsolatban nem ismerheted őt sem túl jól. Lehet utálnátok egymást.

A munkahelyemet szintén nem adnám fel egy férfi miatt. Főleg, hogy nem egy milliárdos a párod sem. Miből fog eltartani téged vagy egy esetleges gyereket, ha még hitelt is fizettek?

És ezek még csak a nagyobb problémák... Szerintem hagyd ott, biztosan találsz valakit, aki nem akar hülye helyzetekbe belekényszeríteni.

Fél év után biztos, hogy nem. Pláne nem ilyen feltételek mellett. 2 opciót látok, amit én elfogadhatónak tartanék, az egyik a hosszabb futamifő, és saját házba gyerek. A másik pedig az, hogy kivárja a 3 évet és azután gyerek. Utóbbi a szimpatikusabb, már csak azért is, ahogy ő a dolgokhoz áll.

Bár, őszintén szólva, én nem szülnék ebbe a kapcsolatba, mert már ennyiből gyanús, hogy igazából csak a méhed kell neki, te nem. Az meg neked hosszútávon igencsak sok kellemetlenséggel járna.

Ha pedig önmagad feladásának érzed, bármilyen formában is, a válasz egyértelmű nem, nincs min gondolkodni.