Ha az embernek gyereke lesz, az tényleg megváltoztatja az életét?

+ meg lehet nézni, hogy mindenkit lepontoztatok, aki le merte írni, hogy van gyerek nélkül is értelme az életnek.

de én mindenkinek küldtem egy zöld pacsit, aki ezt írta!

öncsalók vagytok, ha ezt másképp gondoljátok.

ha úgy érzitek, gyerek nélkül semmi értelme, akkor azt is megkérdőjelezem, hogy ugyan mit adtok tovább a gyerekeiteknek hogyan készítitek fel őket a nagybetűs életre, ha ekkora nihilisták vagytok, és semmit nem tudtok megnevezni a gyerek létén kívül, ami értelmet adhat.

a kudarcos, vesztes emberek gondolkodnak így, akiknek semmit nem sikerült lerakni az asztalra amúgy... gyereket csinálni meg ugye a hülye is tud, a baszáshoz nem kell sem tehetség, sem ész...

# 11

és miért gondolod, hoy akinek nincs gyereke, annak az életében semmi nincs, ami bearanyotza a napját??

ha csak akkor vagy happy, akkor eléggé sajnállak.

a gyerek nem antidepresszáns.

Egyáltalán nem gondolom sőt! A legjobb barátnőm Andauban a kármelitáknál apáca.

De sok olyan embert ismerek, aki gyerek nélkűl is boldog és teljes életet él. És felnézek rájuk, mert ők kimernek lógni a sorból!

jó, az más, őket senki nem basztatja, hogy miért nincs gyerekük, élik a kis kontemplatív életüket nyugisan.

de egy ateista, hetero, világi fiatal nő megkapja ezt a froclizást állandóan.

# 12

Az ember gyerek nélkül jön a világra, mégis boldog. Aztán később vágyakat ültetnek a fejében, és azt kezdi hinni, hogy a vágyainak be kell teljesülnie, tehát tárgyakat kell szereznie vagy gyereket kell szülnie ahhoz, hogy boldog lehessen, pedig pont ez a fajta gondolkodás zárja el előle a boldogságot. A boldogság az ott van mindenkiben, mindenkor. A boldogság az alapállapotunk. Úgy jövünk a világra, hogy boldogok vagyunk. Kisbabaként még csak ruháink se voltak, mégis boldogok voltunk, nem emésztettük magunkat. Önmagunkat zárjuk el a boldogságtól azáltal, hogy a vágyainkat kergetjük, és azt hisszük, hogy a vágyaik beteljesedése majd elhozza a boldogságot. Pedig ez egy hazug illúzió. Ha beteljesül egy vágy, az ideiglenesen talán okozhat örömöt és élvezetet, pl egy új autó, de aztán szépen lassan megszokottá válik, és minden visszatér a normális kerékvágásba. Ekkor az ember keres magának egy újabb vágyat, hogy megint "boldog" lehessen, miután elérte. És ez így megy körbe-körbe, amíg meg nem hal. Ha csak rá nem jön, hogy nem kell semmit elérnie ahhoz, hogy boldog lehessen, mert a jelen pillanatban már elérhető számára a boldogság. Se gyereket nem kell vállalnia, se sok pénzt nem kell keresnie. Szomorú, hogy egyeseknek a gyerek egy eszköz arra, hogy ideiglenesen kielégüljenek a vágyaik, és úgymond örömöt érezhessenek. Pont, mint egy autó. Ezért is írtam, hogy aki azt hiszi, hogy gyerek nélkül nincs boldogság, az ne vállaljon gyereket, mert maga a gyerek fogja meginni ennek a levét.

A gyerekem születése előtt is volt értelme az életemnek és most is van.

De az is tény, hogy az életem megváltozott. Sok mindent más szemszögből is látok. Tehát a gyerekem formálja, gazdagítja az életemet. De az értelme azért túlmutat ezen.

Nekem van gyerekem, nemsokára kettő. És igen, adnak egy PLUSZ értelmet az életemnek. Volt előtte is értelme, jó volt ketten is, akkor is voltak céljaink, volt miért felkelni, most egyel több van. Imádom a kislányomat, és már most imádom a születendő kisfiamat is, én úgy érzem, velük azért teljesebb lett a kép.

De tökre megértem, ha valaki erre nem vágyik. Tényleg baromi sok áldozat, lemondás, és ezt nem mindenki veszi könnyen. Nekem nem gáz, erre számítottam, ésszel mértem fel előre, mit vállalok, nem lepett meg, de látok boldogtalan szülőket magam körül, akik persze nem vallanák be, hogy visszacsinálnák, de kb. süt a mondataikból. Nem való ez mindenkinek, és szerintem jó, ha valaki ismeri magát annyira, hogy ezt belátja, és nem cseszi el a saját, és a gyerek életét.

Amúgy igen, megváltoztatja az életet, de számomra ez a változás tök pozitív volt. Ha nem így lenne, nem várnék épp még egyet.

30N