Ha az embernek gyereke lesz, az tényleg megváltoztatja az életét?

Nem is értem a kérdést.

Lesz egy ember, akiért felelős vagy, és életed végéig szól. Nincs válás, nem lehet felmondani, még csak szabadságra se mehetsz. Az első hónapokban a védtelen kis élete is rajtad múlik, és ha nem egy kis szobanövény típus, később is komoly munka életben tartani. Hát mèg felnevelni. Szinte az egész életét meghatározza, ha elb.od, és senki se tanit meg, hogy kell jól csinálni. (És az igazi kicseszés az, hogy ha több gyereked lesz, akkor különböznek, és kezdheted az egészet előröl, nincs olyan, hogy rutin.)

Ha ez nem változtat az addigi életeden, akkor mégis mi?

Sok ember életét megváltoztatja egy macska befogadása, vagy egy pár hetes szerelem, egy baleset, akkor is, ha nem esik komoly baja, és az se maradandó. Van, akinek elég egy fotó, egy rossz álom, vagy egy hirtelen felismerés a semmiből.

Szerintem baj csak akkor van, ha az EGÉSZ életét megváltoztatja a gyerek miatt. Ez viszont nem igaz. Ugyanúgy lehet karriered, tanulhatsz, fejlődhetsz, és nem kell úgy hozzáállni, hogy innentől minden csak a gyerekről szól, aztán mire ovis, addigra utálod, hogy szülő lettél.

Nyilvàn hatalmas vàltozàs ez az emberek életében. Hogy pozitív vagy negatív azt mindenki maga érzi legbelül.

Több ismerősöm szakított/ elvàlt gyerekvàllalàs utàn 1-2 évvel.... Èn többeket ismerek akik megbàntàk, hogy engedtek a tàrsadalmi elvàràsoknak és gyereket csinàltak, csak mert úgy érezték nyomàs van rajtuk, a csapból is az folyik, hogy ez a helyes, szüljél akàr csokra , adókedvezmény jàr érte, meg diàkhitel eltörlés, fogy a magyar, hallgattàk a rokonokat, ismerősöket, hàt gyerek az kell...stb stb...és olyanokat is ismerek akik boldogok a gyerekeikkel, anyu- apu nem ment szét mire iskolàba került a gyerek, minden ok.

Azt viszont akinek attól kap értelmet az élete hogy szaporodott, őszintén sajnàlom... az ilyenek azok többnyire akiktől a gyerekeik felnőttként menekülnek mert annyira ràjuk telepedtek a szülők ,mivel nincs semmi életük, se szeretett munka, se hobbi, se egyéb szórakozàs, jaj magamra nem költök csak a gyerekre stb...csak a gyerek körül forog minden. Nem egészséges.

Én a magam részéről soha nem akartam gyereket, nekem csak nyűg lenne. Arról nem is beszélve milyen sokba kerül... Nekünk a hàzastàrsammal így kettesben a legjobb egy kutyussal. Nem hiànyzik a gyerek . Az életünknek pedig önmagàban van értelme,élvezzük korlàtok nélkül, ez a lényeg.

Természetesen megváltoztatja.

Értelme persze addig is van az ember életének (jó esetben), de azért minőségileg más, hogy ott van egy (vagy több) tündéri lurkó, akik olyan emberek lesznek, amilyenné neveled őket. Ez nagy felelősség, de pont emiatt érzed, milyen fontos lett a te életed is.

A szülő, főleg Az Anya a kisgyermek szemében olyan, mint az Isten. Minden szavad és tetted beépül a viselkedésébe. Tudományosan bizonyított, hogy 7 éves korig genetikailag kódolódik a minta, amit lát. Hát mi ez, ha nem igazi értelem az életben :).

Persze sok egyéb fontos dolog van még...

belegondoltam, ennek a gyerekezésnek mennyire semmi értelme.

megszületik, él mondjuk max. 70-80 évet (ez az átlag magyar életkor jelenleg), aztán meghal, ha elhamvasztják, por lesz belőle, ha koporsós, akkor a kukacok martaléka.

de rámegy a fél életed felnevelni, rengeteg pénz, stressz, aztán lehet, hogy te temeted el, még annyit sem él.

környezetemben a szülők most temették el a 47 éves gyerekeküket, másik helyen az 50 éves gyerekeküket.

ha így veszed, rohadtul semmi értelme.

hagyjuk azt a phaszságot, hogy továbbviszik a neved, emléked, génjeidet.

én például a dédszülőknél tovább nem tudom visszakövetni a felmenőimet, de nem is érdekelnek különösebben, és a dédszüleimről sem tudok sokat, meghaltak, mikor kicsi voltam, zéró emlék szinte.

tehát erre rájátszani, hogy majd valamit belőled valaki továbbvisz tökre egocentrikus és értelmetlen.

2-3 generáció, és a nevedet sem fogja tudni senki, vagy max csak a nevedet.

igazuk van azoknak, akik azt írták, hogy nem a gyerek ad értelmet az életnek.

és aki ezt másképp gondolja, azt nagyon sajnálom, mert ha meddő, szenvedni fog, ha meg lesz gyereke, állandóan valamiféle pótléknak fogja tekinteni, élete értelmének, főművének, vigaszának, kincsének.

aztán , ha ezzel a gyerekkel történik valami, betegség, baleset, meghal, vagy felnő, de elköltözik messzire, vagy megromlik a viszony, akkor cseszhetitek.

akkor mit fogtok kezdeni magatokkal, he?

a gyerek nem azért van hogy betömje a lyukakat, nem azért van, hogy önigazolást nyújtson, és nem azért van, hogy titeket kihozzon a napra, ha amúgy árnyékban éltek egy vérszegény életet.