Társkeresésnél miért lett központi téma az egyedül élés, amikor ebben az országban egy átlag embernek alig telik rá? Ezt nem közösen kéne szervezni?

> mert nincs kiépítve jóléti széles középosztályú állam

Indíts egy gyakoris, a vagyon és a nők újraelosztásáért küzdő baloldali pártot. Világ incelje, egyesüljetek!

Az albérlet szerintem is kidobott pénz, de! Nagyon sokan nem azért élnek otthon, hogy spóroljanak, és félre tegyenek, hanem szimplán kényelemből és lustaságból.

Kérdezem azoktól, akik 30 évesen is otthon élnek, hány milliót sikerült eddig összegyűjteniük? Csak hogy legyen értelme annak, hogy valaki a szüleivel él még ennyi évesen is. Biztos az a cél, hogy a későbbiekben majd saját lakást vegyen.

Ugye hát dolgozó emberek vagyunk és nem a szüleinken akarunk élősködni, ezért kutya kötelessége mindenkinek otthon mindenbe besegíteni.

Ez csak ekkor nem felháborító. Más esetben, ha pl. elvárják, hogy a szülők kiszolgálják őket, és ők nem teszik félre a pénzt, hanem mindenre elb..sszák, akkor azt én páros lábbal rúgnám ki.

Viszont, nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem egy picit ciki, ha pl. egy 33 éves, elméletben felnőtt ember még mindig a szülői házban él, és ha randizik, akkor az olyan, mint tizenéves korban.

Na, mindegy, a világ változott, ehhez kell alkalmazkodni.

Én teljesen egyetértek veled. Ugyanakkor 2-3 emberrel együtt lakva simán fenntartható egy albérlet, még Budapesten is, csak sokan irtóznak az idegen emberektől, pedig nem olyan rosszak, én 2 évig laktam így.

Viszont azt én is nagyon nagy elvárásnak érzem, hogy valaki teljesen egyedül lakjon, hacsak nem keres legalább 250 ezret, vagy nem fizetik neki a szülei.

Egyetértek, annyit tennék hozzá, hogy igenis vannak, akik kényelemből/lustaságból laknak otthon, és nincs szándék se arra, hogy külön költözzenek, de még akár csak egy kicsit is különálló, leválasztott lakrészük legyen. Na ez gáz.

Azon túl igazat adok, az albérlet meg.... annyi erővel kupacba is lehetne rakni a pénzt, és alágyújtani.

Legtöbb ismerősöm amúgy szülők telkén költözött össze a párjával (külön bejáratú tetőtér, vagy külön bejáratú hátsó épület, vagy valami hasonló megoldás), saját háza egyetlen egy 30 alatti ismerősömnek van, ő örökölte.

Jelenleg mi is a párommal az ő szüleinél élünk (tetőtérben, külön), ha minden jól megy, egy éven belül tudunk venni valami picike kunyhót, aztán talán 50 éves korunkra lesz a dologból valami értelmes ház. :D

Engem már nem is igazán érdekel, luxuscikk az ingatlan, lesz ami lesz, mindegy, csak albérletbe nem vagyok hajlandó menni.

Aki elvárja, hogy a pasinak (vagy éppenséggel a nőnek) huszonévesen legyen saját tulajdonú "rendes" háza - esetleg valami városban, nem az ország szélsőértékében valami Pusztakotkodács falu közműmentes sáros mellékutcájában - az nem tudom, hol él.

Nagyon szerencsés az a pár, akik egyáltalán ketten együtt(!) össze tudnak spórolni egy ingatlanra. Egyedül még jó fizuval se könnyű.

"csak sokan irtóznak az idegen emberektől, pedig nem olyan rosszak, én 2 évig laktam így"

3 helyen laktam így egyetem alatt, lakótársakkal, SOHA többé nem mennék bele ilyenbe, ha ütnének se. Akkor már még mindig inkább a szüleim, akiket ismerek, akik nem óbégatnak egész éjszaka, akik nem putrisak, nem hagyják maguk mögött a wc-ben kula bát, és még sorolhatnám...

(Igen, ezek mind megtörtént esetek, az elkövetők pedig (látszatra) nagyon szimpatikus, kulturált, kifejezetten csinos egyetemista lányok voltak)

Én nem érzem, hogy központi téma lenne a párkeresésnél, egyik barátnőmmel évekig éltünk szobát bérelve egy nagyobb lakásban, idegen emberekkel.

Nem ideális, de a barátnőm (velem együtt, mert közösen gondolkodtunk) bevállalta.

Ez most megint ilyen kifakadás a nők ellen? Pedig elvileg van párod, szóval nem tudom mitől vagy így kikészülve. :D