Hogyan történhet ez meg ha két ember együtt él és szereti egymást?

Nálunk hasonló a helyzet csak fordítva, én majdnem 3 év után is rózsaszín ködben imádom, szeretem, kívánom a párom mert számomra tökéletes a hangja,mosolya, bármi a közös program de a szex is olyan mint elötte senkivel. Néha ha öltözik egyszerûen végigmérem s imádom.

De fizikai munkát végez s annyira rohanós, pörgõs minden nap, hogy hiába kívánám naponta, s csalogatom beállt a heti 2 max 3 nap. Ezt elviselem de nyûgös vagyok, gyötör a bûntudat.

Mikor mi beszéltünk errõl mondta adjam meg neki a teret, hogy hódíthasson, férfinak érezhesse magát.

Ezzel a gond, hogy míg én minden nap minden oly ritka órát észreveszek amikor lehetne addig õ nem. Nekem a szex mindenre jó, kikapcsol, ellazít, s ilyenkor igazán hosszan csókol ami viszont hiányzik a szex nélküli idõnkbõl hiába vagyunk bújósak.

Attól még szerintem téged is szeret a párod, hogy ennyire kíván. Lehet olyan van szex alatt ami máskor nem pl intimitás, hosszú csókok, teljes figyelem a másiktól, bújás. Talán ez ha jobban meglenne naponta akkor magára a szexre se vágyna naponta.

Vagy próbálhatod, hogy valami olyan hobbit ûzzön amitõl fizikailag jobban kifárad.

Remélem ez segített kicsit nektek!:)

Egy év után teher neked a szex?? Ezzel csak az a baj hogy jössz sírni hogy meg csalt elhagyott!

És hagyjon, mint hogy hányva szexeljek..

Egyszerűen nem illetek össze. Teljesen màsok az igényeitek. Felesleges erőltetni így egy kapcsolatot. Ő sok szexet kívàn, te meg nem. Ez van. Vagy neki lesz hiànyérzete a nélkülözéstől, vagy te leszel a végén egy hasznàlati eszköz aki hagyja hogy megdugjàk aki nem hogy nem élvezi, egyenesen teher . Ez így NEM működőképes.

Ha van hozzà gyomrod és nem zavarna, érdemes lenne àtgondolni a nyitott kapcsolatot. Amit neked teher megadni azt keresse màshol. Ha ez neked nem fér bele, akkor meg az egyetlen út ha elengeditek egymàst, ha nem akartok szenvedni ebben a viszonyban egymàs mellett.

Szerintem az érzéseid érthetők. Volt ilyen párkapcsolatom. Kellemetlen várni a piros betűs napokat, mert akkor legalább van mire fogni az elutasítást. Szerettem, de pont ezzel taszított el magától. Mindegy volt, hogy én akarom-e, neki erre szüksége van. Nem értette és érdekelte, hogy nekem meg ilyen gyakorisággal nincs.

Nem fog olyan nőt találni, aki 40-50 évig minden áldott nap szexelni fog vele, az a helyzet.

40 évig minden áldott nap csokifagyit sem akarok enni, pedig alapvetően szeretem...

Utolsó, szerintem igazad van. Amúgy is sokan átlátták itt a lényeget.

Nekem ks volt ilyen kapcsolatom. Lelkileg ugyanezt éltem meg. És nem lehetett vele egyezkedni(pl. heti 2 alkalom), mert akkor is a simogatás, tapogatás, célozgatás ment a többi napon.

De heti kettőnél akkor sem mentem bele többször, viszont szar volt már, ha felébredtem, halkan kisurranni folyó ügyet intézni, halkan óvatosan olvasni az ágyban. Neki evodens volt, hogy ahogy felébred, simogat, tapiz. A másik, hogy többször kérdezte: Olvasni nem vagy fáradt? Délután filmezni/sütit sütni/barátnővel telefonálni nem vagy fáradt?

Az agyába nem fért be, hogy ez nem a "fáradt" hanem a "nincs kedvem, máshoz van inkább kedvem" kategória.

Aztán átgondoltam az életemet(fiatalos 48 éves vagyok), hogy akarom-e folyton surranva, lesütött szemmel, magyarázkidva leélni a hátralevőt.

Nem akartam így élni, külön mentünk.

Felszabadító. A testem az enyém.

Kérdező, én nem maradnék vele a helyedben, neked ez egyre rosszabb lesz.

(Amúgy az enyém is egy "áldott jó ember" volt, odafigyelt rám, de mégis... Soha nem tett volna fizikai erőszakot, de lelki b...szogatás is bőven elég volt nekem. Pajzsmirigyesen, kezdődő változókorral, napi munkahelyi gondokkal, hát a legkevésbé a napi kufircra vágytam.

Kérdező, idő kérdése, hogy mikor fogtok különválni. Te se fogod tudni ezt lelkileg sokáig benyelni, levettem az írásodhól.