Nagy felelősséggel jár a jövőre nézve, ha oda költözik az ember a párjához?

Elég érdekesek a válaszok. Nos, én is a párom lakásába költöztem, de egyszer sem hallottam, egyszer sem éreztette velem, hogy ez az ő lakása és nem is fogja, mert tudom, hogy ilyen téren (is) normális párt találtam magamnak. Jegyesek vagyunk, attól, mert jogilag nem az én lakásom, ő úgy tekinti, hogy igen és Ez a normális. Azt csinálok, amit akarok, ha útban van valami, arrébb teszem és nem kapom meg érte, hogy ez az ő lakása, ne tegyem, ha tetszik valami, megvesszük, megbeszéljük közösen. Tele raktam virágokkal, falon logó kaspókkal a lakást, mert imádom a virágokat és neki is tetszik így. Eladtuk a foteleket, mert felvettem, hogy nagyon foglalják a helyet, egyet értett. Felvetette, hogy rakjunk a fürdőszobába szekrényt, megkérdezett engem is, ez ÍGY működik.

Egyébként bocs a hosszú kommentért, de nem lehet arra várni, hogy mindkét félnek külön lakása legyen, mert ez lehetetlen, van, aki nem örökölt, akinek nem gazdagok a szülei, nem született mérnöknek, vagy nem keres havi 500 ezer felett. Ez bizalmi alapon működik. Ha úgy alakul, hogy vége lesz a kapcsolatnak, értelmesen meg kell beszélni a dolgokat és kész. Ehhez meg olyan párt kell próbálni választani, aki nem sz@rrágóskodik. Én is beleszaladtam, a pasi mindent magának akart, az összes cuccomat, merthogy az az ő lakása. A halott mamám szekrényét nem adta vissza, mert anyám azt nekünk adta még, mikor együtt voltunk, magyarul az az övé, majd vesz nekem az "új" pasim másikat. Aha, meg majd ha szegény mamám feltámad, mi??

Szerintem. 24N

#21, ebben van igazság, persze normális párt kell választani. De amig nagy a szerelem, addig persze, hogy minden közös. Aztán mikor kezd halódni a kapcsolat, általában akkor jön elő az, hogy ez az én házam, te mész innen, meg stb. Pont par napja volt itt egy kérdező, aki ebbe a helyzetbe került. Közösen építettek egy kis putriból szép családi házat, igenám, de a pasi nevén van, és nem házasok. És 15 év után kezdte el pedzegetni a pasi, hogy az a ház az övé....

Szóval igen, az anyagiak terén észnél kell lenni, mert nem feltétlen az elején ütköznek ki a problémák.

Nincs azzal gond, hogy az egyik odaköltözik a másikhoz. Csak ne vegye készpénznek, hogy az tényleg közös. Mert nem az. Max közös otthon, de nem közös tulajdon, és közös otthon is csak addig, amíg minden rendben van.

Persze az ember nem ugy áll hozzá a közös jövőhöz, hogy úgy is vége lesz egyszer. De ezzel az eshetőséggel is számolni kell, ezért legyen "B terv". Legyen külön megtakarítása, hogyha úgy adódik el tudjon indulni. És ha nagyobb felújitás történik a házon, ha nem házasok, legyen lepapírozva, ne tolja bele "csak úgy" a megtakarított pénzét más tulajdonába.

Teljesen igaz utolsó a te nézőpontod is. :)

Nyilván nem úgy tervez az ember, hogy szétmennek.

A vőlegényem már volt nős, nos, amikor elváltak, ugye a ház az ő nevén volt. Eladták a házat és az ár fele az ex feleségé lett. Én személy szerint ezt tisztelem benne, mert akár mehetett volna a nő a 2 gyerekével (nem a páromtól) oda, ahova akar, mégis megkapta a ház árának felét. Én erről beszéltem.

Utolsó előtti voltam.

Most van hol laknia, nem?

Oda vissza tud menni, ha gáz lenne, nem?

Akkor?

Várjanak éveket csak úgy, mert "mi van ha lesz valami", mikor ott egy üres lakás, és a pasi benne lenne, hogy a tesód odaköltözzön?

Ennyi erővel szakíthatnának is, mert mi lesz ha később amúgy is szakítanának? :D

#23

Tökmindegy kinek a nevén van, ha házasok, akkor közös vagyon.

Attól függ, én 5 hónap - összvissz 30 együtt töltött nap - után költöztem a páromhoz 1,5 éve.

Felelősség, persze, de kihívás is. Aztán ha esetleg szétmegyünk, hát elköltözök. Van pénzem miből fizetni az albit meg állásom is, ha ne adj isten rosszul alakulna.