Szerintetek rendben van, ha egy apa elmegy a barátaival nyaralni, élettárs, kisbaba meg marad otthon, mert az apa unja a szituációt?

Barátnőm mesélte, hogy a nővérének három hónapos a kisfia, apuka "unja a banánt" és megy a haverokkal két hétre nyaralni, a párja meg a gyerek marad otthon, segítség nélkül. Persze semmi közöm hozzá, de kissé bunkóságnak érzem ezt az apuka részéről.

Családcentrikus vagyok, ha férfi lennék akkor ilyen dolgok gyerekvállalás után nem igazán férnének bele, pláne, hogy itt nincs ki segítsen az anyukának.

A másik meg, hogy a közös háztartás pénzéből vesz el azzal, hogy család nélkül nyaralni megy. Nem házasok, de akkor is biztos lenne helye annak a pénznek. Én nem hagynám ezt, vagy épp nem célszerű szülni, ha még a bulizós korszakukat élik. 28 évesek, elvileg tervezték ezt a babát. Értem én, hogy néha jó kiszakadni a gyereksírásból, de a két hét nyaralást soknak érzem.

Azontúl apuka nem gondol arra, hogy anyukának azért több dolga van, mint neki, és igazság szerint ő érdemelne egy kis pihenést inkább? Vagy mentek volna hármasban nyaralni, az nem igazán pihenés kicsi gyerekkel, de akkor is feldobja a szürke hétköznapokat. Kiábrándítónak érzem, ha így áll egy férfi a dolgokhoz. :/ Persze ez az ő gondjuk, biztos megbeszélték, valószínű sok családban működik ez így, lehet csak én vagyok túl domináns személyiség ahhoz, hogy engedjem ezt a bánásmódot, mert nekem ez nem fér bele.