Szerintetek szakító indok? Meg menthető még?

Párommal több mint fél éve költöztünk össze (23 évesek vagyunk).

Szeretjük egymást, de "ellaposodott" a kapcsolatunk, én inkább ellustultam, és nem mozdultunk ki sehova. Néha, séta, vásárlás, 2 havonta 1x vidékre néztünk le, amit éppen kiszemeltünk, persze közös barátokkal hébe hóba bulizni elmentünk, vagy kiültünk ide oda.

De általába haza mentem tv aztán alvás.

Barátnőmnek ebből elege lett. Mondván, hogy nem vagyunk nyugdíjasok, hogy egésznap csak feküdjünk + kötelező teendők elvégzése, nem megyünk sehova, nem lepem meg nem viszem sehova, nincs anyagi gondjaink, kitellett volna, csak lusta voltam, elhanyagoltam ilyen téren, elvoltam magamba, ő sokat tett értem ezt is hozzáteszem..

Igaza van, én már későn próbáltam észbe kapni, hogy nem várhatom ezt el senkitől, mondtam neki, hogy ha ezen múlik változtatok rajta, csak neki sok volt.

De már költözne szüleihez vissza (Bár eléggé hezitált, hogy marad nem marad, de most még is megy). Mondván idő kell, átgondolja, lesz ami lesz szakítsunk, de úgy nem tudja ha én ott vagyok mellette.

Nem akar reménykedtetni, hogy visszajön nem tudja hogy mi van, mit akar, hogy lesz, csak költözni akar.

Ettől eltekintve, kiszeretném emelni minden más jó volt, jó párost alkotunk, szeretünk beszélgetni, együtt lenni, sokat hülyéskedünk, szeretem, szerintem és szerinte is nagyon jól együtt tudunk működni, most is látom hogy szeret csak zavart és mindig mást mond, nem tudja mit akar, mit érez, bár én máshogy látom. Én rontottam el, bár neki nincsenek barátai, akikkel együtt eltudott volna menni, így nagyobb súlyúnak érzem, ezt a problémát.

Van esély ha változtatok, és szeretnék rajta, hogy együtt legyünk, mert érzem és tudom, hogy én csesztem el? Vagy esetleg, van erre valami más megoldás? Tapasztaltabbak tudnátok tanácsot adni, mi tévő legyek?

Köszönöm előre is a segítségeteket.