Mit tehetnék egy nyugodt hétvégéért?

A férjemmel néhány éve költöztünk egy családi házba abban az utcában, ahol a szülei is laknak. Eleve féltem az egésztől, mert ő a szüleivel elég szoros kapcsolatot tart, ami szép, de már akkor sem akartam, h ez megterhelő legyen. Ő azt ígérte, megoldunk majd mindent, ne aggódjak. Elhittem, szerettem, megbíztam benne. Aztán beköltötünk és beigazolódott a félelmem. A férjem, minden szombat és vasárnap átmegy a szüleihez, aztán együtt visszajönnek ide, általában vmit tesznek-vesznek a kertbe, segítenek, hozzám be se köszönnek a házba, ők csak a fiukhoz jönnek segíteni, engem nem akarnak zavarni címszóval. És így telik évek óta minden 7vége. Többször jeleztem a férjemnek, h én unom, h nincs egy szülőmentes 7végénk és h az h nem is szólnak, h jönnel, csak így beállítanak, zavar engem. Ilyenkor nekem ugrik, h miért kéne engedélyt kérnie tőlem, ha áthívja a szüleit és h ők csak segíteni jönnek. Mondtam neki, h de én szeretnék olyan 7végét is, ami rólunk szól, amikor nincsenek ők itt. Ilyenkor egy 7végén nem megy át, ők se jönnek, aztán vasárnap este az orrom alá dörgöli, h most a kedvemért szép 7végém lehetett, örüljek. Teljesen el vagyok keseredve, a váláson, költözésen gondolkodom nap, mint nap, de nem fér a fejembe, h egy férfi tényleg inkább veszíti el a párját, mint h leváljon a szüleiről?