Összeköltözés előtt para és tanácsok?

Hagyjuk már, én is a párommal élve jöttem ezekbe bele.

Most mi a nagy cucc? Takarítani ketten, te főzöl - nem kell nehéz dolgokat és biztosan nem og sólni, hogyha elszúrod, néha mi is melegszendvicset eszünk, mert rossz, amit főztem :D, pedig már több mint egy éve sütök-főzök naponta.

Szexisség meg: otthon azért nem kell fullszexinek lenned. Nyilván NEM koszosan, lyukas gatyában, de passzosabb melegítő, vagy leggings, csinosabb, de otthoninak kinevezett pólóval és csá.

Az idő meg: mi 30 napot voltunk együtt összesen (félévig 1000km-re éltünk), mikor kiköltöztem hozzá. Ennek több mint egy éve és köszi, szeretjük egymást, meg minden tök szuper.

28n

22 éves voltam én is, 1 év után költöztünk össze, nála. Ő akkor már egyedül élt a bérelt lakásában több, mint két éve, és maga látta el a háztartást (én vagyok a lány). Tehát hozzá költöztem, és szépen elosztottuk a házi munkát. Jól írta itt valaki, nem kell túllihegni. Alap, hogy mindenki rendet hagy maga után mindenhol, és így soha nincs kupi elve. Aztán úgy van, hogy enyém a mosogatás, felmosás, mosógépbe pakolás és teregetés (én vállalta:) Övé a porszívózás, szemét levivés, fürdőszoba takarítása, kád és mosdó súrolás, ingei vasalása.

Kaja úgy van, hogy ő a munkahelyén eszik a céges menzán, én hét közben az egyetemi menzán kajálok. Hét végén együtt főzünk valamit, vagy hozatunk egy pizzát, vagy lemegyünk egy gyors kajára a környéken (kínai vagy gyros, ilyesmi).

Együtt vásárolunk be, szóval nagyon jó így az együttélés .

Mi párommal kb 2 év járás után költöztünk össze rögtön középsuli után. Mivel mindketten végeztünk a szülői házban is házimunkát, így ezzel nem volt probléma. (Nem is értettem, hogy miért kérdezgeti mindenki, hogy megy e már a takarítás, mikor ez nem kéne, hogy újdonság legyen ennyi idősen.) A pénz beosztásával, hivatalos ügyek intézésével sem volt semmi probléma, mert már 17 évesen bankba meg hivatalba jártunk egyik barátnőmmel. (Ő ennyi idősen már egyedül élt.) Párommal alapból sok időt töltöttünk, nem csak egy két napot, szóval nagy arcon csapás sem ért minket a másikkal kapcsolatban. Aki szeret az melegítőben is szeret. Igaz én alapból nem voltam soha lányos lány, nem tudom mit takar pontosan a "szexisnek lenni", de párom nem szokott panaszkodni.

Minket is ijesztgettek, hogy ez milyen durva lesz ilyen fiatalon, rögtön suli után, meg most jövök majd rá, hogy milyen nehéz az élet, meg hányszor fogok sírva hazamenni, stb. de nem így lett. Sokkal jobb nekünk így, mint a szülőknél lakni (igaz normális családdal ez biztos másabb lenne). Szerintem, ha valakinek nem raktak mindent a feneke alá otthon és nem buborékban él akkor semmi nehézség nincs egy saját háztartásban. Ha meg nem is vagy benne jártas akkor se kell félni, van internet, mindenre rá tudsz keresni, hogy hogyan kell csinálni. Senki sem úgy születik, hogy mindenhez ért.

Én anno nagyon örültem a költözésnek, középsuli utolsó éve arról szólt, hogy lakásokat kerestünk, spóroltunk és mikor nyáron végre megírtuk a papírokat és beköltözhettünk akkor nagyon boldogok voltunk. Egyedül az volt zavaró, hogy mivel nagyon fiatalok voltunk a tulaj mindig a szülőkkel akarta megbeszélni a dolgokat.